Fodor Lajos: Emlékeink

Élő vízfolyamként

előtörnek

az emlékek,

megállítanám,

de nem lehet.

 

A múló idő élesebben

rajzolja belém, ami volt.

Hogyan is volt?

Elmerengek,

leszállok a mélybe,

feltekintek

a csillagos égre.

Szomorú éjszakáim felett

Virraszt az emlékeiben

megtartó  Isten.

 

Vélemény, hozzászólás?