Áldással indulni más. Áldással menni egy olyan lendület, amit senki mástól nem kapunk meg csak az Istentől. Pál ezt tudja, és tolmácsolja is az Isten áldását annak a gyülekezetnek, amelyet, mint közösséget együtt még soha nem látott. Személyeket ismer belőle, de együtt még nem látta őket, mégis áldva gondol rájuk: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)
Jó az, ha jól indul a nap. Nem úgy, hogy kislábujjunk megérinti az ágy sarkát, hanem úgy, hogy akár annak ellenére van erőnk, lendületünk, motivációnk továbbmenni, reménnyel és örömmel. Pál tervekkel a szívében gondol a gyülekezetre. Utólag tudjuk, hogy nem minden valósul meg a tervekből, de ettől ő nem esik szét. Jó hosszú utat tervez: Macedónia, Jeruzsálem, majd Rómán keresztül Hispánia. Ebből egyvalamit tud biztosan: neki a császár előtt kell megállnia Rómában. Hispániát csak rátervezi erre az ígéretre. Nem baj ez, mert az ember tervez. És azt is tudjuk, hogy Isten végez. A fontos, hogy tudjuk, az Ő végzéseihez, terveihez viszonyitani a mi terveinket és ha így teszünk, nem fogunk megtorpanni, kétségbeesni.
Kivel indulunk útnak? Istentől indulunk, de Istennel is megyünk. Milyen a mi Istenünk? Hatalmas, mindenható, csodálatos, szerető, igazságos, sőt boldog… Ha minél több időt töltünk vele, annál jobban ismerjük, megismerjük, a tulajdonságainak a tárháza pedig egyre inkább kinyílik előttünk. Ő a reménység Istene, a reménység forrása. Mi a reménység ellentéte? A félelem. A félelem börtönbe zár, a reménység pedig szabaddá tesz. Félelmeink ellenére, azokat legyőzve lesz mellettünk, szabadságot adva, tágas térre állítva. Ezzel a reménnyel tudunk magasabb célokat is kitűzni: „Célozd meg a mennyet, és a ráadásként megkapod a földet. Célozd meg a földet, egyik sem lesz a tied! (C.S Lewis)
Hogyan érdemes útnak indulni? Étkezési tanácsadók azt mondják, hogy reggeli nélkül ne induljunk munkába, iskolába, napi dolgaink elvégzésére. Igazuk van. De miért bánnánk másképp lelkünkkel? Mivel töltjük az időnket napunk, tervezésünk kezdetén? Egyáltalán telik az időn, vagy múlik. Töltődik vagy fogy? Lényegi különbség. Isten tölt, belül. Megtölt hitben teljes örömmel és békességgel. Olyan öröm ez, ami belülről fakad, nem komolytalan, hanem természetes. Olyan békesség ez, ami szívbeli és minden értelmet felülhalad. Nem értelmetlen, de értelmen felüli, több mint, amit elgondolnánk. Nem elég tehát jónak látszani, jónak is kell lenni.
Mi a célja az útnak? Pál túltervez Rómán. A bónusz azonban nem az út hosszán, hanem a minőségén jelentkezik. Nem Hispániáig jut el, hanem az emberek szívéig. Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővölködjünk. (Jn 10,10) Ez azt jelenti, hogy annyi van, hogy jut másnak is a reménységből, túlcsordul. Nem akadjon el nálunk! Ha mégis, hívjuk a dugulást elhárító Istent, aki árasztja kegyelmét, megtölt reménységgel és ezt terjesszük abban a világban, ahol a gravitációnak köszönhetően egyre inkább elcsüggesztik az emberek a fejüket. Szentlelke erőt ad reménykedni. Nekünk ezt meg gyakorolni kell, a hétköznapokban, még a reménytelennek tűnő helyzetekben is! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka