Fundament: Élj Isten mintája szerint

Először egy-egy markáns mondat a 3Móz 18,19 és 20-ból, amely jellemzi témánkat:

• 3Móz 18: Ne cselekedjetek úgy, mint a pogány népek (pl.3.v.)
• 3Móz 19: Szentek legyetek, mert az Úr szent (2.v.)
• 3Móz 20: Tegyetek különbséget tiszta és tisztátalan között (25.v.)

A három mondat összefoglalása: ne igazodjatok a pogány népek életmódjához, hanem igyekezzetek, hogy életetek Istenhez illő legyen.

Ez az általános gondolat, amely teljes egészében újszövetségi is.

Hasonlítsd össze az alábbi újszövetségi kijelentéseket:

• Ef 4,17kk: Többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek…(v.ö.: 3Móz 18)
• 1 Pt 1,15: Magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban…(v.ö.: 3Móz 19)
• Mt 25,32: …Ő pedig elválasztja őket (minden népet) egymástól… (v.ö.: 3Móz 20)

A következőkben röviden összefoglalom a 3 fejezet tartalmát:

3Móz 18: Házasságra és szexualitásra vonatkozó rendelkezések

Ebben a fejezetben Isten népe egy rövid bevezető szakaszt (1-5v.) követően azt a figyelmeztetést kapja, hogy a házasság és szexualitás dolgaiban ne kövessék a pogány népeket. Ezután egy hosszú felsorolás következik a vérfertőzés és egyéb szexuális abnormitás eseteiről (1-23.v). A 24. verstől a népnek még egyszer és nagy nyomatékkal a szívére helyezik, hogy magukat ne tegyék tisztátalanná a pogány népek, különösen a Kánaánban élők követésével.

Ehhez hozzá kell még fűznünk valamit. A fejezet nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy Izraelen kívül minden nép mindig és mindenütt szexuális túlzásokba estek és állandó feslettségben éltek. Itt mindenekelőtt Egyiptomról (3.v.) és a kánaánitákról van szó (3, 24 v.).

Egyiptom esetében például gondolhatunk a (későbbi) Fáraók testvérházasságaira.

Kánaánban az elfajulás valószínűleg sokkal rosszabb volt, mivel bűneik mértéke teljes volt, mikor Izrael odaérkezett. Nyilvánvalóan ez vonatkozott szexuális bűneikre és perverzitásukra is. Gondoljunk a kánaánita Ugaritra, ahol a mértéktelen alkoholfogyasztás és szexorgiák, úgy tűnik, szorosan összefonódtak.

Ami más népeket illet ebben a korban: a fellelt törvénykönyvekből az látszik, hogy például Mezopotámiában és a Hettitáknál tényleg nem volt minden megengedve. A házasságtörés olyan bűntett volt, amit rendszerint halálbüntetés követett. A vérfertőzést (az eltérő kapcsolatokban) is mindig büntették, néha száműzéssel és kitagadással, néha halállal (vízbefojtással, megégetéssel és egyéb módon).

A hettiták a fajtalankodásra is úgy tekintettek, mint borzalmas bűnre, amely halállal büntetendő. A homosexualitás az egész ókeleti világban borzalomnak számított.

A hettita törvények a házasságtörést, a fajtalankodást és paráznaságot illetően kis híján olyan szigorúak, mint Hammurapi Törvénykönyve  és a Biblia. A valóság természetesen elmaradhat az ideáltól, a törekvés azonban mégis az volt, hogy a szexuális erkölcsöt minél magasabb szinten tartsák. Sajnos a kánaáni térségből nem bukkantak a törvényalkotás emlékeire. Az is lehetséges, hogy a törvényeket sosem rögzítették írásban.

A 3Móz 18-ban szereplő “felfedni szemérmét” kifejezés eufémizmus a “szexuális együttlétre”. Nem kell a  vérfertőzés minden esetében közvetlenül házasságra utalni. Ez minden esetben házassági akadály. Feltűnő, hogy napjaink legismertebb példája (apa és lánya) nem szerepel a felsorolásban. Lehetséges, hogy ezt az esetet a 10.vers feltételezi már (nem lehet szexuális kapcsolata a férfinek lányunokával, tehet saját lányával se).

Azután a példákat nem lehet minden további nélkül átültetni kultúránkra. Napjainkban például nem tilos nagynénivel házasságot kötni, Izraelben azonban igen (12-13. vers).  A különbségnek a másfajta kultúrához és családi élethez van köze. Korábban ismert volt a nagycsalád, a klán: ugyanazzal a (nagy)szülővel rendelkező családok, egyéb rokonokkal egyetemben éltek egy és ugyanazon telken. A 3Móz 18 tehát röviden arra utal: hogy nem szabad a klánon belül házasságot kötni. Napjainkban családi életünk egészen másképp szerveződik.

3Móz 19: erkölcsi és kultuszi előírások önálló blokkja

A 3Móz 20-at tulajdonképpen a 3Móz 18 folytatásának kell tekintenünk.  A 19. fejezet azonban mintha közbe lenne csúsztatva. Hogyan történt ez, annak már nem lehet utánajárni. Mindenesetre a 19. fejezet különálló egész rendelkezések sokaságával, amelyek gyakran a Tízparancsolatból származnak. A fejezet alaposan megszerkesztett. Ez utal arra az önálló helyre, amelyet az 3Móz egészének keretében elfoglal. Jó néhány speciális tanulmányt szenteltek e fejezetnek.

Minden rendelkezés a 2. vers mottója alatt áll: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok. A megnevezett irányelvek által lehet az élet megszentelése konkréttá. A megszentelés nem szentté nyilvánítás, hanem szentté tevés. Gyakran könnyű korunkra alkalmazni, különösen az erkölcsi előírások esetében. Az inkább kultuszi rendelkezéseknél (pl. 5-6 versek) utána kell járnunk, mi volt az ilyen rituálék mögötti gondolat. A kiindulópont az, hogy Istennek soha egyetlen szavát sem fújja el az idő szele. Isten ugyanaz marad, és ezért Igéjének ma is van mondanivalója számunkra.

3Móz 20: a 3Móz 18-ban szereplő kilengések és más bűnök szankciói

Ebben a fejezetben elsősorban az szerepel, hogy Isten milyen büntetéseket állapít meg a 18. fejezetben megnevezett bűnökre.  Kiderül, hogy nem mindig ugyanaz a büntetés van kiszabva. Többnyire halálbüntetésekről van szó, bizonyos esetekben megégetés (14. v.) sőt megkövezés által (27.v.) is. Néha nem teljesen világos mit takar a büntetés (19.v.). Néha a gyermektelenség a büntetés (20-21.v.)

Mi ennek a jelentősége napjainkban? Ezeket a büntetéséket társadalmunkban már nem szabják ki. Egyház és állam, a korábbiaktól eltérően már nem egy. A fejezet általánosságban feltételezi, hogy olyan büntetésekről van szó, amelyet Isten rendelt és amit a népnek kell végrehajtani az illetékesek által. Napjainkban az egyház ebben nem illetékes. A hatóság még meg is bünteti a vérfertőzést, amennyiben szexuális zaklatásról van szó, ami tehát az áldozat akarata ellenére történik (pl. amikor férfi ront meg fiúkat). Az önkéntes homoszexualitást azonban már nem büntetik – sokkal inkább tapsolnak érte.

Ez nem jelenti azt, hogy az Újszövetség ezeket a bűnöket kevésbé súlyosnak tekintené. Lásd például az 1Kor 5-öt. A 3Móz 20-at tehát nem húzhatjuk át. A különböző mértékű büntetés Isten nagyobb vagy kisebb haragjának jele. Isten szemében azonban mindez a rossz napjainkban is épp oly súlyos, mint akkoriban. Ez meg fog mutatkozni az utolsó ítéletben is. Lásd például Jel 21,8-at.

Tételek a beszélgetés ösztönzésére:

1. A családi kapcsolatok akkor maradnak tiszták, ha szexuális vággyal nem keverednek.
2. A cigányokat nem szabad elnyomni. (3Móz 19,33).
3. Nem szabad e világhoz igazodnunk, viszont hasonlatossá kell válnunk Isten képéhez. (lásd Rm 12,1.2, Ef 4,23k; Ef 5,1).
4. Bemocskolódhatunk mások bűne által (pl. 1 Kor 8,7), de másokat is meg tudunk “fertőzni” szentségünkkel (lésd 1Pt 2,11.12).

Vitapontok, amelyek segítik a felkészülés vagy a beszélgetés elmélyítését:

5. Néhány megjegyzés a homoszexualitásról:

• A 3Móz 18:22 gyakran kimarad a vitából, mivel itt kultikus (homoszexuális) prostitúcióról van szó. Ez a látásmód azonban nem tartható (lásd többek közt. J. Douma, in de Tien geboden(Tízparancsolat) III, 43 kk.).
• Isten ugyanaz és Ő 2012-ben is éppúgy haragszik, mint Mózes idejében. Isten ezt rossznak tartja, sőt undorítónak, mivel épp ennél a bűnnél szerepel az “utálatosság” szó (18 : 22 en 20 : 13), ez pedig egy nagyon erőteljes kifejezés.
• Az egyháznak Erdélyban is arról kell bizonyságot tennie, hogy ez a rossz (bűn) a teremtési rend megfordítása és csak a társadalom romlását fogja előmozdítani.

6. Kalászt tallózni az aratók után (19 : 9 – 10): jótékony szociális intézkedés.

Egy ilyen rendelkezést napjainkban talán az “élelmiszerbank” kreatív vívmányával hasonlíthatunk össze. Van ilyen Erdélyben is? Mit tesznek itt a sok szegény ember szükségének csökkentéséért? Mit tesz az egyház?

7. Molok-tisztelet (3Móz 18 : 21 és 19 : 1 – 5).

A gyermekeket feláldozták Molok istennek, hogy áldást és bőséget kapjanak cserébe. Vajon nem áldozzák-e fel napjainkban néha a gyermekeket a szülők karriervágyának oltárán? Nem hasonlítható kissé e kettő össze?  Természetesen nagyok a különbségek, ám a közös pont az, hogy a gyerekeknek néha szenvedniük kell, ha az apa és anya többet kereshet.

8. Az Újszövetség többet beszél Isten türelméről, mint büntetéséről.

Ez azonban napjainkban félrevezető lehet, mivel Isten türelme az ítéletet illetően késik, de nem múlik.  Nem szabad arra az elgondolásra jutni, hogy Isten türelme a bűn megszépítése, mivel a látszat csal. Ez a pont a beszélgetésben külön figyelmet érdemel.

Vonatkozó irodalom:

Joh. de Wolf lp., LEVITICUS. Bibliai tanulmányok Mózes harmadik könyvéről; Iránytű kiadó,

Budapest – Gödöllö 1993.