“M ria ekkor el vett egy font igazi, dr ga n rdusb l val kenetet, megkente J zus l b t s a saj t haj val t r lte meg. A h z pedig megtelt a kenet illat val” J nos 12,3
Olvasand : J nos 12,1-11
A beth niai vacsora a h laad s, szeretet s boldog egy ttl t ldott alkalma, – amely J zus, a kor bban felt masztott L z r, a felszolg l M rta-testv r s a n rdus olajjal Krisztus-l bat mos M ria hallgat s nak, – a szolg lat s pazarl szeretet-cselekv s helysz ne.
L z r az, aki az asztaln l l s hallgat. M g mindig felfoghatatlan sz m ra, hogy mik nt is t rhetett vissza az letbe. Vacsor j t gy fogyasztja el, hogy “ambivalens zek” rz sei kavarognak sz j ban: tudja mit jelent meghalni s felt madni, ismeri a hal lt s az letet. lm lkod s val, Krisztusra-csod lkoz s val h l lja meg J zus tett t.
M rta f lszolg l, s r g-forog az asztal k r l. Cselekedet nek motiv ci ja szint n a h la s a csod lat, hiszen visszakapta testv r t.
M ria meglepet sszer tett nek viszont h rmas dimenzi ja van: h la a m lt rt, a kapott aj nd kok rt; ennek a jelenben felt tlen l hangot adni akar , “pazarl nak” l tsz cselekedet; s a j v be mutat , Krisztus hal l ra k sz l balzsamoz s-mot vum.
Milyen j lenne, ha a te s az n hajl kom is gyakrabban megtelne a szeretet, h laad s, hallgat s, szolg lat, m ltat-jelent-j v t egy tt l t Krisztust l kapott let “illat val”. Veszeked s helyett tudn k hallgatni, lustas g helyett cselekedni, nsajn lat s panaszkod s helyett ldozatot hozni. , milyen j lenne, ha nem nmagunkra, hanem Krisztusra tudn k figyelni-
men!
Kir ly Lajos,
Batiz