„Akarsz-é meggyógyulni?” – (János 5,6)
Jézus felmegy Jeruzsálembe, és belép egy helyre, ahol a szenvedés már megszokottá vált. A Bethesda tava körül emberek fekszenek, akik régóta várnak, de már alig remélnek. Sokan vannak ott, mégis Jézus egyetlen embernél áll meg. Egy embernél, aki harmincnyolc éve hordozza betegségét. Ez már nemcsak testi állapot, hanem életforma. Jézus látja őt, és tudja, mióta van így. Nem kérdez részleteket, nem magyaráz, nem vádol. Egyetlen kérdést tesz fel:
„Akarsz-é meggyógyulni?”Ez a kérdés meglepő, kissé zavarba ejtő. Hiszen ki ne akarna meggyógyulni? Mégis, Jézus tudja, hogy a hosszú bénultság belül is megkötöz. Meg lehet szokni a nyomorúságot. Biztonságossá válhat a megszokott szenvedés. A gyógyulás viszont változást kíván. Felelősséget, döntést, új életet.
Az ember nem igennel válaszol, hanem kifogással. Emberek hiányáról, elmulasztott lehetőségekről beszél. Jézus nem vitatkozik vele, em a tó vizére mutat, hanem saját szavára. Ott, ahol megszületik az akarat, ott megszülethet a gyógyulás is. Jézus kérdése ma is hangzik felénk. Nemcsak a testünkre, hanem a szívünkre irányul. Akarsz-e szabad lenni? Akarsz-e új életet? Ha igen, az Ő szava ma is felemel. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod