,,Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában” – (János 6,11-15)
János evangéliumának 6. fejezete két markáns csodával indít, amiben jelzi, Jézusban valami több, valami nagyobb van jelen, mint egy egyszerű próféta vagy tanító. A Mester van itt, akinek el kellet jönnie ebbe a világba, hogy megváltsa, üdvözítse a benne hívőket. Három egyszerű de nagyszerű gondolatra figyeljünk a mai ige alapján.
Jóllakás! Üres hassal nem lehet figyelni, sőt gondolkodni sem. Tudja ezt a Mester is. Egyedül Jézus Krisztus képes öt árpakenyérből és 2 halból megetetni majd tizenötezer embert. János megjegyzi, hogy az emberek: jóllaktak! Aki Jézushoz megy, nem távozik el tőle üres kézzel, de üres hassal sem. Aki Jézussal jár, s benne hisz, annak mindig lesz mit enni. Az Igét edd és olvasd!
Takarékosság! Jézus nem a pazarlás híve! Bármikor tud adni, kellő mennyiségben, sőt túl is csordul bennünk az ő ajándéka. Ez azonban nem jogosít fel a pazarlásra. A megmaradt ételt összeszedték, lett belőle 12 kosárral. Hogy mi lett a sorsa nem tudjuk. Valószínűleg a szegényeknek adták, vagy az éhezőknek. Nem tudni, de nem is ez a lényeg. Jézus minden apró dologra figyel. A maradékra is. Mert a bőségben sem feledkezhetünk meg a szűkös napokról. Ma viszonylagos bőségben élünk, de ne feledkezzünk meg azokról a napokról, amikor nem volt, vagy kevés volt. Ma is sok a szegény, sok az éhező. Jézusnál azonban mindenkinek jut elegendő.
Hírnév! Kenyeret és cirkuszt a népnek, azaz teli has és szórakozás, minden gondról eltereli a figyelmet. Jézus adott kenyeret s ez már elég volt arra, hogy a híre szétfusson. Elég volt arra, hogy királlyá tegye a sokaság. Majd tízezer potenciális szavazat, az már komoly eredmény. De Jézus nem ezért jött. Nem a hírnévért, nem a címekért. Amúgy is már rendelkezik királyi címmel, meg prófétaival s papival is. Ő azért jött, hogy megkeresse s megtartsa az elveszettet. Ehhez pedig nem kellene címek, bőven elég az irgalom, kegyelem, szeretet és emberség. Te se engedd, hogy a talmi csillogás, az ideig óráig kecsegtető hírnév elvegye a figyelmed a szolgálatról. Krisztust követni a legnagyobb megtiszteltetés. Ne feledd, aki a Krisztusé, azé az élet!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes