„…a cselekedetek tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.” – (János 5,36)
Álljunk meg egy pillanatra ennél a mondatnál. Jézus nem vitatkozik hosszan, nem bizonygat, nem próbálja meggyőzni a hallgatóit ügyes érvekkel. Egyszerűen ezt mondja: nézzétek, mit teszek. Ha látjátok a cselekedeteimet, meglátjátok bennük az Atyát is.
Ez az igeszakasz arról szól, hogy Jézus nem csak beszél Istenről, hanem meg is mutatja Őt. A gyógyításokban, az irgalomban, a helyreállításban ott van Isten szeretete és hatalma. Nem elmélet, nem vallásos szólam, hanem élő valóság. Jézus egész élete egyetlen nagy bizonyságtétel: az Atya küldte őt, és amit tesz, az Isten szíve szerint való.
És most jön a kérdés felénk. Mi miben hiszünk? Szavakban? Gondolatokban? Szép vallásos mondatokban? Jézus ma is azt mondja: nézd a cselekedeteimet és engedd, hogy ezek megszólítsanak. Engedd, hogy ott, ahol eddig reménytelennek láttad a helyzetedet, új irány nyíljon, hogy ahol hordozod a terheidet, ott gyógyulás kezdődjön.
De tovább is megy. Ha Krisztushoz tartozunk, akkor a mi életünk sem maradhat puszta beszéd. A hit nem csak kimondott igazság, hanem megélt valóság. A kérdés nem az, hogy tudunk-e beszélni Jézusról, hanem az, hogy látszik-e rajtunk, hogy a döntéseinkben, a kapcsolatainkban, a hétköznapjainkban felismerhető-e az, aki bennünket is elküld.
Ez az ige nem nyomaszt, hanem hív. Nézz Jézusra. Bízz benne. És engedd, hogy az életed is csendes, de hiteles bizonyságtétel legyen. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja