„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.” (Jn 5,24)
Csak egy kérdésem lenne így hétfő reggel: te hallod Jézus szavát? Például tegnap hagytad beleszólni az életedbe? Mit mondott személyesen neked?
Nem mellékes kérdés ez. legéletbevágóbb élettémánk az, hogy miként lehetséges átmenni a halálból az életbe. Azaz Jézus személyén, a hozzá való viszonyuláson fordul meg a halál és az élet kérdése a számunkra. Nyilván nem csak annyit jelent ez, mint a hallás érzékszervével bizonyos hangrezgéseket fölfogni, hanem valami más módon való hallásról van itt szó. Nem is a füllel, hanem szívvel való hallás ez! Valahogy úgy, hogy a Szentírásnak a szava, vagy egy prédikáció szavai egyszerre nem puszta szavak többé, mint a mi emberi szavaink, hanem az a Valaki, akiről ezek a szavak beszélnek, szinte kilép a betűkből, elénk áll, felénk nyúl, megragad és nem ereszt el többé. Ez erő. Az igehirdetés tehát nemcsak duma, nemcsak egy beszéd, aminek alig várjuk már a végét. hanem valóban életté válhat.
Jézus szava egy halott lélekbe az örök életet visz be, hogy Jézusnak a szava nyomán valaki átmegy a halálból az életbe. Ennyi múlik rajta. Nagy felelősség ez a szócsövön is és a hallgatón is. Imádkozni kell, hogy ez megtörténjen: hallják meg Jézus beszédét és minnél többen menjenek át a halából az életbe. Nemcsak a mennyben örülnek annak az angyalok, amikor egy ember a Krisztusban új életet nyer, hanem öröm fakad a földön is ugyanakkor sok ember életében. Milyen jó lenne így élni! Örök életem van: béke, biztonság és áldás árad ebből. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka