,,Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya! Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” – (János 12,12-19)
Jézus Krisztus Bethániai megkenetése után, arra készült, hogy bevonul Jeruzsálembe. Azonban több út is vezetett Bethániából ide, ő azt az utat választotta mely az Olajfák hegyén visz át a Gecsemáné kertje mellett. Jézus két tanítványát küldi előre azzal a feladattal, hogy „találtok ott egy megkötözött szamarat, hozzátok el, mert nékem szükségem van reá.”
Amint Jézus felült a szamár hátára, kitört a hatalmas lelkesedés az emberek szívébe. Minél közelebb értek Jeruzsálemhez, annál inkább nőtt azoknak a száma, akik Jézus mögött ujjongva vonultak. A Jeruzsálem felé vonuló Krisztus híre megelőzte Jézust, úgyannyira, hogy mire Jeruzsálembe ért, már talpon volt az egész város, mindenki az út mentén szorongott, látni akarták a bevonuló királyt.
Amint megpillantották, a lelkesedés a tetőfokára hágott: sokan levetették a felsőruhájukat és az útra terítették, hogy Jézus mintegy szőnyegen haladhasson, mások virágokat, meg pálmaágakat szórtak az útra s hangosan kiáltozták: ,,Hozsánna a Dávid fiának. Áldott, aki jön az Úr nevében.”
Egyedül Jézus volt nyugodt. A farizeusok megteltek nyugtalansággal. Talán csak egyedül Jézus tudta és érezte, hogy ez számára az utolsó idők pillanata, nem sok van hátra és beteljesíti küldetését. Jézus, mint engedelmes fiú, mind végig az Atya parancsát teljesítette be. Virágvasárnap Jézus nem ujjongott a tömeggel együtt. Pedig mindenki őt éljenezte, számára ez a nap a nagy szenvedések nyitánya volt.
Bár sok mindent nem értettek és mi sem értünk Isten terveinek megvalósításáról, egy dolgot azonban hinnünk kell, Krisztust értünk küldte, a mi bűnös emberi életünk megváltásáért. Ámen.
Dohi Vilhelm Arnold,
Szamosdob