„Egy pedig közülük, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok. Meg sem gondoljátok, hogy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, jövendőt mondott, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.” – (János 11, 49-52)
Lázár feltámasztása magasabb fokozatra kapcsolta a nép vezetőinek Krisztus Urunk elleni akciótervét. Hatalmas visszhangja volt ennek a történetnek, amelynek híre hamar eljutott a farizeusokhoz. Kik által? Azoknak az embereknek egy része által, akik éppen tanúi voltak a csodának. Nem kell nekünk ezen megütköznünk, vagy legalább is fölöttébb csodálkoznunk, hisz mindig úgy van az, hogy amikor Isten hatalmas jelenlétéről tesz bizonyságot egy adott helyzetben, akkor ez a történés a jelenlevőkben mindig két fajta viszonyulást vált ki. Egyfelől vannak, akik a látottak által elindulnak a hit útján, megkapják azt a kezdő impulzust, amire szükség van ahhoz, hogy valaki igaz hitre jusson. Másfelől pedig lesznek olyanok is, akiket a Sátán -aki ott ólálkodik mindig, ahol Isten jelen van- még inkább megkeményít az istentelenségükben, és még ádázabb küzdelmet folytatnak Isten ellen.
Összehívják tehát a főtanácsot, és a tárgyalás során elismerik, hogy amit Jézus tett az valóban csoda volt, aminek érzik a nagy horderejét, ugyanis félnek attól, hogy ennek következtében a rómaiak közbe fognak avatkozni és ily módon talán elveszíthetik kényelmes pozíciójukat, a nép fölött gyakorolt hatalmukat. Persze, mindezt a nép miatti aggodalmuk köntösébe, azaz álruhájába öltöztetve adják elő, mintha ők nem önmagukat féltenék, hanem övéik érdekét tartanák szem előtt. Képmutató okoskodás, amely bizonyítja, hogy őket egyáltalán nem érdekli Isten, bár látszólag úgy tűntetik fel magukat, mintha igazi szolgái volnának. Nem hiába mondta Jézus az övéinek, hogy óvakodjanak a báránybőrbe bújt farkasoktól. Ez ma is érvényes.
Látszólag a népéért aggódó főpap, Kajafás lekezelően szólal meg, amikor így kezdi: Ti semmit nem tudtok. Óvjon meg bennünket az Úr Isten attól, hogy bölcsnek képzeljük magunkat önmagunkban! Sohs ne a magad eszességére támaszkodjál, hanem mindig Isten bölcsességére! Nos, a főpap azt mondja, hogy jobb, ha egy ember pusztul el a népért, mint fordítva. Ő nem tudja, de tulajdonképpen próféciát, jövendőt mond, hisz Isten akarata tényleg az, hogy egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adja halálra a népért, sőt „elszéledt gyermekeiért”(52.vers) is, vagyis nemcsak a zsidókért, hanem a pogányokért is. Isten a főpappal mondatja ki az igazságot oly módon, hogy ő erről nem is tud, hisz e kijelentéssel Kajafásnak más szándéka volt, ahogy fentebb már leírtam.
Ebből is látszik, milyen hatalmas Istenünk van, aki még ellenségeivel is ki tudja mondatni az igazságot, vagyis őket is fel tudja használni tervének véghezvitelében. Imádkozzunk azért, hogy Isten ne ellenségekként, hanem benne hívő engedelmes gyermekeiként használjon bennünket akarata teljesítésében. Erre készüljünk teljes szívvel a böjti időben is. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos