,,Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.” – (János 10,11)
Első hallásra látszólag ellentmondás feszül a fenti mondatban: ha a pásztor meghal, ki marad a juhokkal? A kérdés feszültsége éppen arra mutat rá, hogy János evangéliuma hova akar elvezetni bennünket. A „meghalás” ugyanis nem végleges eltűnés. Az evangéliumban Jézus halála soha nem a véget jelenti. A jó pásztor így folytatja: „Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt.” (János 10,18). A pásztor ezért nem tehetetlen áldozat, hanem szabadon cselekvő Úr. Az Ő élete nem elvétetik, hanem odaadatik. A kereszt tehát nem a juhok magukra hagyása, hanem a megváltás útja. A halál nem a történet vége, hanem az átmenet a feltámadásba.
A legnagyobb veszély ugyanis nem a külső ellenség, hanem a hitetlenség, az életet romboló hazugság, és végül az Istentől való elszakadás. A jó pásztor halála éppen ezt a végső veszélyt győzi le. Nem csak testi biztonságot ad, hanem örök életet. A pásztor nem akkor hagyja védtelenül a juhokat, amikor meghal — hanem akkor hagyná védtelenül, ha nem adná oda magát. Ha Jézus nem vállalja a keresztet, a juhok maradnak a bűn és a halál hatalma alatt. Az Ő halála tehát nem bizonytalanság, hanem a legmélyebb védelem.
Az első keresztények számára ez különösen fontos volt. Ők azt látták, hogy Jézust kivégezték. A pásztor meghalt. De a feltámadás hite új fényt adott: a pásztor nem eltűnt, hanem dicsőségesen jelen van. Nem látható módon, de valóságosan vezeti övéit. Számukra ez azt jelentette: üldöztetés idején sem maradtak árván.
Ma sokszor kérdezhetjük: „Hol van a pásztor, amikor baj van?” „Miért engedi a szenvedést?” A jó pásztor képe nem azt ígéri, hogy nem lesz mélység és sötét völgy.
Azt mutatja meg, hogy Ő már átment rajta előttünk. A kereszt azt üzeni: Isten nem kívülről figyeli a szenvedést —hanem velünk van ebben is. Halálával legyőzte a legnagyobb ellenséget, feltámadásával pedig életünknek új értelmet és távlatot adott. Ez ma a legmélyebb biztonságot nyújtó védelem minden bizonytalanság, válság és krízis ellenére. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa