„Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek.” – (János 19,37)
Ez a mondat egyszerre fájdalmas és reményteljes. Az írásra való utalás a kereszt alatt álló Jézusra mutat: „Néznek majd arra, akit általszegeztek.” Az emberi szem talán csak szenvedést, vereséget, kudarcos halált lát, de Isten szeme mást lát: a megváltás pillanatát, a szeretet kiteljesedését. A kereszt nem csak a fájdalom helye, hanem a remény jele is.
Minden tekintet, amely a keresztre szegeződik, meghívás. Meghívás arra, hogy ne csak a halált lássuk, ne csak a vereséget, hanem az élet titokzatos győzelmét. Amikor nézünk, nem pusztán szemlélünk, hanem részesedünk abban a szeretetben, amely Jézus életét és halálát vezette.
Ez a mondat ma is szól hozzánk. Néznünk kell rá, szembe kell néznünk fájdalmunkkal, gyengeségünkkel, és közben megérthetjük, hogy Isten szeme nem a végső bukást, hanem az örök életet látja. A keresztre szegezett Jézus azt ígéri, hogy minden tekintet, amely rámered, megérinti a szívünket, és új életre hív bennünket. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod