„És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának hívnak…” – (János 19,17)
A polgári kihallgatást követően, amikor Pilátus átadja Jézust az emberi indulatoknak, az Emberfiáról ezt olvassuk: Ő maga vitte a keresztet. Ennek a tényszerű megállapításnak sokkal több a mondanivalója annál, hogy a kivégzéséhez szükséges keresztet cipeli. Elsősorban számunkra mindez arról tanúskodik, hogy senki sem tud eleget tenni Istennek az emberek bűnét illetően, csak az, aki egymaga viszi, cipeli mindannyiunk bűnét. Íme az Isten Báránya, Aki hordozza a világ bűnét.
Egy másik evangéliumi tudósítás szerint, egy kis időre átveszi a keresztet Cirénei Simon, egy ember, akinek neve azáltal kerül bele a szenvedéstörténet elbeszélésébe, hogy kényszerítik őt mindezekre. Senki sincs a követői között, aki látva Jézus szenvedését, önként ajánlaná fel, hogy legalább a kereszt hordozását átveszi. Ez is jelzésértékkel bír. Az ember csak áll és néz. Nézi a Szenvedőt, s közben sokaknak eszébe sem jut, hogy mindez érte történik.
Az a tény, hogy ez az élettörténet ilyen tragikus véget ér, új dimenziókat nyit meg előttünk, emberek előtt. Jézus haláláig tartó elköteleződése kiengeszteli az Atyát velünk szemben. Bemutatásra kerül a tökéletes áldozat, amit Jézus kereszthaláláig az ember hiába próbált bemutatni Isten előtt, mert az nem nyitott meg egyetlen utat sem a Teremtő felé. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt az áldozatot és annak áldásait az életünkre nézve. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza