„És szóla az Úr Mózeshez, mondván: Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertől, akit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat. Ez pedig az az ajándék, amit tőlök szedjetek: arany és ezüst és réz. És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinű [fonal], meg len [fonal,] és kecskeszőr. És veresre festett kosbőrök, és borzbőrök, és sittim-fa. Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fűszerek. Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez. És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam. Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.” (2 Mózes 25,1-9)
Olvasandó: 2Mózes 25.
A mára kijelölt igeszakasz a szent sátor építésének elrendeléséről szól, amely a templomnak volt az előképe. Sokan feltehetik a kérdést: Vajon kell-e templom és miért? A ma embere általában ezt kérdi. Sokan azon a véleményen vannak, hogy mindenütt templom van, mert minden az Isten teremtménye. Számos gyülekezetben templomfelújítás van, hiszen az elődök munkáját mint örökséget illik gondozni és megőrizni.
Ami meglepő ebben az igében, hogy a szent sátor építése rendelésre történik, persze nem emberi kérés vagy akarat ez. Isten az, aki megszólal és kezdeményez. Ezért bármi, amihez hozzákezdünk, nem történhet Isten vezetése nélkül. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért kell templom épüljön? – Nos azért, hogy Isten közöttünk lakjon, legyen egy hely, ahol együttesen is megszólíthatjuk Őt és fogadhatjuk áldásait.
Manapság nagyon sok szép templom épül, illetve újul meg, szemet gyönyörködtető látvány. Azonban nem szabad megfeledkezni egy apró, de annál lényegesebb részletről: Mennyire sikerül megtölteni a templomainkat? Milyen lelkülettel megyünk oda? És ami még nagyon fontos: az ige szerint Isten nem másoktól, hanem az Ő népétől várja a sátor felépítését, méghozzá azokból az ajándékokból, amelyeket ők hoznak.
Ma milyen ajándékot tudunk hozni Istennek? Tudjuk nagyon jól, hogy Istennek nincs szüksége szemmel látható és kézzel fogható ajándékokra, hiszen minden, amit látunk, az Ő tulajdona. Isten azt szeretné, ha őszinte szívvel és hálaadással járulnánk Elé, mint akik tudjuk, hogy Őhozzá tartozunk. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza