„Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég, És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” – (Lukács 3,21-22)
A mai igeszakaszunk Jézus Krisztus nyilvános szolgálatának a kezdetét írja le. Lukács evangélista nem részletezi a megkeresztelés pillanatát, csupán lejegyzi. Miután megtörténik a keresztség, Jézus imádkozik, és mint minden imádságra, úgy erre is megvan a mi Istenünknek a válasza: megnyílik az ég Jézus felett, a Szentlélek galamb formájában leszáll Jézusra, és egy szózat is elhangzik – Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
Talán feltevődik bennünk a kérdés, hogy vajon mi volt az, ami abban a pillanatban ott, a Jordán partján annyira tetszett Istennek, hogy még gyönyörködött is benne? Úgy gondolom, hogy Jézusnak az engedelmessége és az arra odaszánt élete. Bizonyára az tetszett neki, hogy Jézus pontosan ott volt, ahol lennie kellett és ahol szükség volt rá – a megtérő bűnösök között, akikért a földre jött.
Testvéreim! Az Atyának megvannak a maga különleges tervei velünk és az életünkkel is. Igazán csak abban tudna gyönyörködni velünk kapcsolatban, ha mi is az Ő terve szerinti helyünkön lennénk, ott, ahova Ő szánt minket. Tegyük fel – és ne csak ma – magunknak a kérdést: A helyünkön vagyunk-e? Igazán azt tesszük, amit az Atya vár tőlünk? Igyekezzünk megtalálni a helyünket és végezni a ránk bízott szolgálatokat, mert csakis így fog bennünk gyönyörködni a Mindenható Isten. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza