,,Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott” – (Lukács 4,16-30)
Szemtől szemben Jézussal. Így érezhették magukat a megjelölt Igében mindazok, akik vele nevelkedtek vagy látták, amint felcseperedik. Aki szembe találja magát Jézussal, valamilyen módon reagálnia kell a találkozásra. A keresztyén élet ott kezdődik, hogy valaki szembe találja magát Ővele. A vallási szokásokat és hagyományokat tiszteletben tartó mester a zsinagógába tér be szombat napján, amikor az Isten tisztelése és a tanítás folyik. A számára felkínált Ézsaiás próféta könyvéből olvasott a jelenlévők számára: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” A keresztséget nemrég megélt Jézuson valóban rajta volt az Úr Lelke, hiszen galambhoz hasonló formában szállt le Rá. Most pedig hirdeti az Ézsaiás által prófétáltakat. Leveszi a rabság láncait mindazokról, akik szabadulásra vágynak. Szabadulás a függőségekből, a munkamániából, a teljesítmény-, és megfeleléskényszerből, szabadulást az online világ adta csapdáktól. Hirdeti számunkra a vakok szemeinek megynyílását. Jézus azokhoz jött, akik nem látnak, de nem a szó szoros értelmében. Elküldetett, hogy az Úr kegyelmes esztendejéről beszéljen, ami maga az Isten kegyelmének ideje. Mennyire szép a bűnös ember számára: kegyelem. Ő hirdeti, hogy szeretettel elfogadja a bűnös embert, aki hozzá fordul. A názáretiek ott voltak, szemtől szemben Jézussal. Mi volt a reakció? – a halálát akarták. Azt szerették volna, hogy eltűnjön az élők sorából. Nem akarták hallani a szavait. Zavarta őket, hogy pogány példákat dörzsölt az orruk alá, akik kegyelmet találtak Istennél.Te is megállhatsz Vele szemtől szemben. De kérdés az, hogy miként állsz előtte? Zavar, ha színe előtt fény derül bűneidre? Sért, ha bűnösnek nevez téged? Vagy tudod igazán megváltódnak tekinteni őt? Kegyelemre annak van szüksége, aki bűnös, aki ismeri vétkeit és tisztában van következményével. Krisztus számodra is nyújtja feléd kegyelmét. Kérdés, hogy te elfogadod-e?Ámen.
Kocsis Norbert blp.,
Szamos-negyed