,, Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!” – (Lukács 13,6-9)
A terméketlen fügefa példázata rólunk, egészen személyesen rólad és rólam szól. A fügefa, amely nem terem gyümölcsöt, mi magunk vagyunk, amikor életünk nem hozza meg a szeretet, a hit és a jó cselekedetek gyümölcsét. Amikor a rohanó világ lüktető tempójának rabjává válva mindent mi fontos magunk mögött hagyunk. Mikor a szülő-gyermek viszony olyannyira megromlik, hogy képtelenné teszi a szeretet megvalósulását és kibontakozását. Mikor a barátságok és a párkapcsolatok érdekkapcsolatokká alakulnak, mikor az ember nem társat, nem barátot keres, hanem olyan embereket, kiknek jelenlétét és támogatását az önmaga hasznára kovácsolhatja. Az Úr, aki a fügefát elültette, maga Isten, aki lehetőséget adott nekünk arra, hogy gyümölcsöző életet éljünk. De vajon megfogalmazódott-e már szíved lüktetésében a kérdés, hogy te milyen fához hasonlítasz? Egy bőven termőhöz, amely árnyékot ad és másokat is táplál, vagy egy olyan fához, amely csak a helyet foglalja, melyre azt mondja a gazda, hogy itt az ideje kivágni, itt az ideje véget vetni terméketlen életének?
A példázatban a gazda azt mondja, hogy már három éve keres gyümölcsöt, de hiába. És bár úgy tűnik, hogy a gazda elhamarkodottan dönt a fa kivágása mellett, mégis az eltelt három év egészen egyszerűen azt jelenti, hogy Isten türelmes, vár, nem azonnal ítél. De egyszer eljön a számonkérés ideje. Isten igazságos, de ugyanakkor irgalmas is. A vincellér – aki ebben a történetben Jézust jelképezi – közbenjár a fügefáért: „Hagyj még egy évet!” Ez a kegyelem üzenete. Jézus Krisztus közbenjárása által Isten még időt ad, lehetőséget arra, hogy változtassunk az életünkön. De ez az idő véges, nem tart örökké.
Mit jelent számunkra ez az üzenet? Először is azt, hogy Isten nem akarja azonnal elítélni az embert, hanem esélyt ad a megtérésre. Másodszor pedig azt, hogy az életünknek termékenynek kell lennie. Nem élhetünk csak önmagunkért, hanem másokat is táplálnunk kell szeretetünkkel, jóságunkkal, hitünkkel.
Egyszer egy fiatalember elment egy idős, bölcs kertészhez, és megkérdezte tőle:
– Mester, mi a jó élet titka?
A kertész egy gyümölcsösbe vezette, és két fát mutatott neki. Az egyik tele volt gyümölccsel, a másik száraz ágakat növesztett, de egyetlen gyümölcs sem volt rajta.
– Mit látsz? – kérdezte a mester.
– Az egyik fa bőséges termést hoz, a másik pedig teljesen terméketlen.
A kertész ekkor egy baltát vett a kezébe, és a terméketlen fához lépett.
– Látod ezt a fát? Évek óta itt áll, de soha nem adott semmit. Az eső öntözte, a nap sütötte, mégis hiába foglalta a földet. Most eljött az idő, hogy kivágjuk, és a helyére egy újat ültessünk.
A fiatalember ekkor megértette: az élet olyan, mint egy gyümölcsfa. Ha csak magunknak élünk, és nem adunk szeretetet és jóságot másoknak, előbb-utóbb haszontalanná válunk. De ha Istennek engedelmeskedünk, és termést hozunk, akkor áldássá lehetünk mások számára is.
Kedves testvérem, légy most bárhol a nagyvilágba, használd ki az időt, amelyet az Úr kegyelemből adott neked! Térj meg, változtass az életeden, hogy ne csak egy meddő fa légy, hanem olyan, amely Istennek is és embertársainak is gyümölcsöt terem! Hiszen ma még lehet, ma még szabad! Ámen.
Gáti Gábor,
Halmi