,,Abban az időben néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozati állataik vérével elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámnál, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt azt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek.” – (Lukács 13,1-5)
Ha figyelmesen elolvassuk ezt a néhány verset, látjuk, hogy Krisztus a 3. és az 5. versben nagyon fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy „ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek”. Jézus egyfajta fenyegetése hangzik el, ha nem tértek meg, ti sem lesztek különb sorson, és el fogtok veszni, mint a Pilátus által legyilkoltak. Szomorú, mert ha kicsit magunkba nézünk, talán sokszor megrémülünk magunktól is, hogy mennyi bűnre való hajlandóság van a szívünkben. Jézus semmiben sem mond mást, mint eddig. Nem azért jött, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre (Lukács 5,32). Nem mintha bárki igaz lenne, de tudja, hogy csak azok hallják meg üzenetét, és azoknak lesz valóban jó hír annak lehetősége, hogy Istenhez fordulhatnak egész életükkel, akik szívük mélyén tudják, hogy elvesztek. Térjetek meg, forduljatok Istenhez, jöjjetek hozzá, hagyjátok el hiábavaló és istentelen dolgaitokat, szabjátok életeteket hozzá. Nem ijesztget, de egyértelműen és eltántoríthatatlanul hív az Atyához.Nem félelmet keltve hív megtérésre, de nem rejti véka alá üzenete sürgető voltát. Teszi mindezt teljes elkötelezettséggel, szeretettel és együttérzéssel. Jézus alapvetően azért jött, hogy Isten uralma alá hívja minden ember életét.Halljuk meg mi is ezt a krisztusi hívást, és ne a félelemnek Lelke, hanem a reménység éltessen. Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob