„Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?” – (Lukács 12,41)
Péter kérdése mögött talán ott érezhető a felelősség alól való kibúvás szándéka. Ha valamilyen mulasztásunk miatt számonkérnek bennünket, akkor szinte ösztönszerűen úgy próbálunk védekezni, hogy azért ami történt mi nem is vagyunk tulajdonképpen a felelősek. Nehéz elismerni, hogy hibáztunk, ez merőben emberi magatartás. Már az első emberpárnál is láthatjuk, hogyan próbálják áthárítani a felelősséget valaki másra: Ádám Évára, Éva pedig a Kígyóra.
Jézus példázatban mondja el, mennyire fontos az, hogy az ő visszajövetele előtt, hogyan kell várniuk őt a szolgáinak. Kihangsúlyozza, hogy a szolgák nem tudják, mikor jön vissza az Uruk, Gazdájuk, ezért állandóan készen kell lenniük az ő fogadására. Nyilván ez egyfajta bizonytalanságra is utal, és ebből kifolyólag állandó éberségre van szükség ahhoz, hogy a szolgát ne érje váratlanul a gazda megérkezése. Péter érzi, hogy ez nem egyszerű feladat, és talán kérdésével, illetve a Jézustól kapott válasszal reméli, hogy megspórolhatja magának illetve a többi tanítványnak is, hogy ők ebben a feszült várakozásban, bizonytalanságban kelljen éljék az életüket.
Azt hiszem ebben magunkra ismerhetünk, ugyanis mi is szeretjük a dolgok könnyebbik oldalát megfogni, ami kényelmesebb számunkra. De tudnunk kell, hogy a Krisztus követése, az nem egyszerű dolog, nem sétautazás. A szolga tisztában van az ő urától kapott feladattal, és úgy kell őt haza várnia, hogy élete minden pillanatát a gazdától kapott feladat teljesítésére fordítsa. Így holtbiztos, hogy amikor a gazda visszajön, nem találja őt felkészületlenül.
Ha meghallod az Úr szavát és megérted azt, hogy mi a dolgod, akkor egészen biztos lehetsz abban, hogy neked mondja elsősorban.. Ne próbálj kihátrálni előle, még akkor sem, ha sokszor kísértést érzel a neked is szóló megbízás lerázására vagy az illetékesség átruházására. Készen akkor lehetsz az Úr fogadására, ha az Ő dolgaiban fáradozol mindig. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos