„Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2 Kor 3,5-8)
A szolgaság nem a legkívánatosabb állapot. Jobb lenne inkább úrnak lenni. Nem szeretünk alárendelt viszonyt, mert megalázónak érezzük. Pedig a bibliai szolga kifejezése jelenti a rabszolgát is, akinek semmi joga csak kötelessége. Nos, Jézus megfizette a bűneink büntetését, ezért az ő szolgái lettünk. Krisztus azonban nem szigorú Úr, aki rettegésben tartja a szolgáit, hanem a jó pásztor, aki életét adja a juhokért, tehát értünk.
„A mi alkalmas voltunk Istentől van. ” Az alkalmasság testreszabottságot is jelent. Ez nagyon kifejező. A szabó csak azt a részt vágja ki az anyagból, amire neki szüksége van. Ha Isten alkalmassá tesz minket, akkor számolnunk kell rá, hogy néhány dologtól meg kell tisztítson. Pál is elvesztette a zsidók nagyrabecsülését, a szép hírnevet, egy rövid ideig a látását is, majd a büszkeségét, később az egészségét. Amikor Isten alkalmassá tesz valamire, akkor a legjobbat hozza ki belőlünk, de ez sokszor olyan áldozatokat követel, amelyektől nehéz áron tudunk megválni. Bárcsak alkalmasok lehetnénk arra, hogy mai tanítványokként életünkkel, dicsőséget szerezzünk neki!
„Az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké!” Ne egy jól működő rendszernek akarjunk megfelelni, hanem engedjünk a Szentlélek vezetésének! Nélküle a betű megöl, de vele életet szerez. Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród