,,És tegye kezét az ő áldozatjának fejére...” – (3Móz 3,2a)
A hálaáldozat módozatáról szól ez a rész, pontosan előírja, miként kellett véghez vinni. Az oltáron el kellett égetni a tulok, a bárány vagy a kecske alkotó elemeit, részekre kellett szedni az állatokat és mindegyiket külön kellett feltenni az áldozati oltárra. Az áldozat legfontosabb mozzanata ez: Tegye kezét áldozata fejére, vagyis vigye át bűnét az áldozati állatra. Ezt nevezzük bűnbaknak. Az oltáron az áldozati állattal együtt a bűn is elég, megsemmisül.
Az ember hajlamos arra, hogy saját bűnét másra vesse. Iskolákban figyelték meg, hogy a gyermekek mennyire szeretik ezt gyakorolni: Majdnem mindenki menti önmagát, sőt meg is jelöli a ,,bűnöst”, csak hogy ártatlannak tűnjön. Azzal még nem törődik, hogy később hogyan számol el saját lelkiismerete előtt.
Hitvallásunk kellene legyen: ,,A bűnösök között első vagyok én” Jézus magára vette bűneinket, az Atya a ,,szeretet oltárán” áldozta meg Fiát, Nézz a keresztre!
Jézus, áldozat lettél,
bűnösöket mentettél,
a szeretet oltárán holtál,
érdemtelenül…Ámen!
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor