„Idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik” – (3Móz 10,1c)
Akik abban a kiváltságban részesültek, hogy legközelebb állhatnak Istenhez, azoknak különleges felelősségük kiábrázolni szentségét és dicsőségét. Nádáb és Abihu, az Áron fiai. Papok. Történetük tragikus. Haláluk édesapjuk főpapi szolgálatának első napján következik be. A szent író épp e két szolga halálával erősíti fel mindenkiben azt a tényt, hogy az Úr szentségének körében élni a legnagyobb felelősséget jelenti szolgáira nézve. Vegyük észre, hogy Nádáb és Abihu halála kihat a családjukra. Örökre megpecsételi az Áron házát. Ma sokféle „papi” szerepben láthatjuk viszont egymást. Bár sokszor görcsösen toljuk az evangéliumot az ”istenadta” fejébe és szívébe, a baj sokszor bennünk, közöttünk van. Unalmassá, hiteltelenné váltunk. Egyházunk ma megmérettetik akár csak Belsazár azon az éjszakán.! A Sátán némelyeket kikért közülünk, hogy megrostáljon. Látjuk a botrányokat, az elégedetlenséget. A mércét! De mi a mérce? Ki, vagy kik azok, akik megmérnek? Joga van e ítélni, kárhoztatni! Ott ahol egy lelkész elbukik, ott a családja is elbukik. Megbélyegzik. Elítélik. Ma félünk attól, hogy mit mondanak, gondolnak rólunk egyházi berkekben. Sztereotípiák, érdekkapcsolatok és félelmek határozzák meg sokszor a szolgálatunkat és a munkakapcsolatainkat is. Csak nehogy baj legyen, jobb inkább a békesség! Majd csak lesz valahogy. Annyi mindent és mindenkit beengedtünk már az egyházba. Annyi mindenki parancsol és szab irányt nekünk. Az idegen tűz…. Tudjátok mi az idegen tűz? Helyesebb ha azt mondjuk, illetéktelen, jogosulatlan. Az, ami nem Istentől van, nem Isten szerinti, mind – mind idegen. Mi volt Mózes 3. könyvében a papok feladata? A szolgálat! Isten szolgálata! Vegyük észre mennyi időt töltünk devizek olvasásával, számolgatással, a banki egyenlegünk nézegetésével, a templom, a parókia, a ravatalozó…. Stb. Persze tudom én, hogy az irodát, ügyvitelt, az intézményt rendbe kell tartani. Mégis ezek mellett népnevelők, szociológusok, pszichológusok, agrár és építész mérnökök, vagy ha épp valami nem tetszik valakinek az egyházzal kapcsolatban, akkor az ügyeletes rosszfiúk is mi vagyunk! A legtöbbször ezekben a dolgokban égetjük meg magunkat, vagy égünk el, emészt fel bennünket… Csak nem merjük kimondani. Nádáb és Abihu bűne, hogy engedetlenek! Jobban tudják mint Isten. Az Ige számomra leginkább elgondolkodtató része azonban Áron magatartása. Látva a tragédiát nem tesz egyebet mint némán hallgat. Ma is ez történik. Tragédiák, emberi sorsok „égnek el”. Jogosan? Jogtalanul? Ki tudja? Vagy mégis… Isten! Isten tudja, hogy miért? Ámen!
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek