„Azután így szólt az Úr Mózeshez: Ha valaki vétkezik, és hűtlenséget követ el az Úr ellen azzal, hogy eltagadja felebarátjának reá bízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja felebarátját… fizesse meg azt teljes értékében, hozzáadva annak ötödrészét is… A bűnéért pedig vigyen a nyájból egy ép kost a paphoz, felbecsültetve bűnért való áldozatul. Így szerezzen neki engesztelést a pap az Úr előtt, és megbocsáttatik neki mindaz, amit cselekedett, és amiben vétkezett.” – (3Móz 6, 1-2.5b.6-7)
Egy olyan helyzetet tárgyal ennek a fejezetnek az eleje, amikor az egyik ember valamilyen módon megkárosítja a másikat: meglopja, zsarolja, elveszett dolgot talál és nem akarja vissza szolgáltatni a tulajdonosának, vagy éppenséggel hamisan esküszik. Egy olyan viszonyulás ez, amely nem előmozdítja két ember között a közösséget, a lelki épülést, hanem sokkal inkább az egymástól való elfordulást, a gyűlöletet és haragot táplálja. Ez tarthatatlan állapot, Isten népe körében nem megengedhető, és a lehető legrövidebb időn belül orvosolni kell, különben csak megmérgezi a kapcsolatot, bomlasztja a közösséget, széttépi a lelki egységet.
Hogyan kellett ezt rendezni? Úgy, hogy a vétkesnek vissza kellett adnia a jogtalanul eltulajdonított javakat teljes egészében, sőt még 20 százalék büntetést is kellett fizetnie. A kártérítést ilyen módon volt köteles rendeznie. Ezek után pedig áldozatot kellett bemutatnia Istennek. Ez pedig azt jelentette, hogy a másik ember ellen elkövetett bűn Isten elleni vétségnek is számított.
Nem tehetsz semmit a te felebarátoddal, akár jót, akár rosszat, úgy, hogy ahhoz Istennek ne lenne köze. De jó lenne erre mindig emlékeztetni magunkat! Hogy is mondja Jézus? „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat , és menj el elébb és békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén , vidd fel a te ajándékodat” (Mt. 5, 22-24) Rendezd el dolgodat a te felebarátoddal, békülj meg vele, aztán mehetsz Istened elé, és kedves lesz előtte a te istentiszteleted, hálaáldozatod. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos