Bárcsak…

Mire vágysz? Te hogyan folytatnád a címben szereplő mondatkezdést? A gyermekek nagyon fellelkesülnének attól, hogyha lenne lehetőségük kívánni. Meg is vannak a megfelelő mesék erre: aranyhal, jótündér… Többek között ők azok, akiktől lehet kívánni. Bárcsak kapnék egy olyan ajándékot, aminek örülnék, egy telefont, egy játékot, egy… De nemcsak a gyermekeknek, nekünk is meg lennének a vágyaink. Talán a lelkesedés már nem lenne akkora, mint a gyerekekben, sokkal komolyabbak és életszerűbbek lennének mindazok a dolgok, amiket megfogalmaznánk. S talán már egy kicsit a múltba is révednénk: bárcsak másként alakult volna minden, bárcsak itt lenne az, aki nagyon hiányzik… bárcsak, bárcsak…

A Krónikák könyvei a Bibliában izgalmas történeteket is leírnak, de többször olvashatunk benne nemzetségtáblázatokat. Nem könnyű olvasmány, valljuk meg őszintén, de a kitartó jutalomra talál, amikor az első könyv negyedik fejezetéhez ér:

“Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krón 4,9-10)

Főhősünknek anyja adott nevet. Mint legtöbbünknek. Minden szülő igyekszik olyan nevet adni, ami pozitív kicsengéssel bír. Az én fiam: Máté Isten ajándéka, Péter kőszikla, Tamás-Gergő csodálatos-éberen őrködő. Úgy gondolom ezek azért jót üzennek. Bár nem mindenki figyel oda a nevek jelentésére, egyszerűen csak arra ügyelnek, hogy szép, modern nevek legyenek. Vannak különböző szempontok. Jábéc anyja nem igazán figyelt oda a részletekre. Nem tanult pszichológiát. Egyszerűen csak őszinte volt. Ez azért önmagában dicséretes, de amit üzent ezzel, lelkileg hosszú ideig megnyomoríthatta gyermekét. Jábéc nevének jelentése: fájdalmat okozó. Kemény lehet ezzel a névvel élni. Tudni azt, hogy te, amikor világra jöttél, fájdalmat okoztál. És természetesen nem bagatellizálom azt a fájdalmat, amit egy anya érez szüléskor. Tiszteltre méltó, hősies és köszönjük azt minden anyának, így nőnap közelében. De itt, ebben a történetben másról van szó. Egy ember azzal a tudattal élt, hogy már az első „lépése” fájdalmat okozott. Hány ilyen gyermek van, akivel így vagy úgy, de tudatják: nem jókor jöttél, én karriert akartam, tovább akartam tanulni, nem számoltam veled, meg akartalak ölni, gondolkodtam rajta, hogy abortuszra megyek, csalódtam abban az időszakban, teher vagy… Szörnyű érzés ezt érezni, erről csak úgy véletlenül is tudomást szerezni.

Aztán fordulóponthoz érkezett Jábéc élete. Mert, hogy nem kell így maradni. Jó dolog megfogalmazni azt, hogy mi a problémám gyökere. Honnan származtathatom gondjaimat. Erre jó segédtudomány a pszichológia: nevet ad a gondomnak. De még egyszer hangsúlyozom: nem kell így maradni, lehet váltani, lehet terhet letenni. Isten ad lehetőséget a fordulópontra. És nincs is messze tőlünk: csupán csak egy imányi távolságra. Megszólíthatjuk őt minden féle problémánkkal. És biztosak lehetünk abban, hogy Ő hallja. Neked melyik az a pontja az életednek, ahova behívnád őt? Mit kérnél tőle? Jábecnek négy kérése volt. Nézzük meg, hátha közte van a te kérésed is.

1. Bárcsak nagyon megáldanál engem!

Áldott élet. Milyen lehet az? Sok pénz, nyertes ötöslottó-szelvény, gondtalan napok, biztos egzisztencia? Úgy gondolom, bár jól tudnának ezek esni, nem fedi mindez az áldott élet fogalmát. Mert láttam sok gazdag ember, sok problémával és láttam szegény embert szívbeli örömmel. Áldott élet az, ahol a körülmények ellenére is megelégedett és hálás vagyok. Nem panaszkodom állandóan, teszem a dolgomat szívesen. És mi a jele annak, hogy áldott az életem? Az, hogy mindig van mit továbbadjak. Nem edény az életem, amely csak gyűjt, hanem csatorna, amely tovább ad. A csatorna-élet áldott élet.

2. Bárcsak kiszélesítenéd határomat!

Megvannak a határaink. Végessége van az erőnknek. Mondjuk, hogy nem bírjuk tovább, aztán valahogy csak kibírjuk. Uram adj több erőt! Van határa türelmünknek is, pláne, ha emberekkel kell dolgozzunk. Uram adj türelmet, de azonnal! Van határa empátiakészségünknek. Minél több nehéz esettel szembesülünk, annál inkább bezár a szív, bekeményedünk és tán még érzéketlenek is leszünk. Ne engedd Uram, hogy így legyen! Szolgálatkészségem is határos, sok minden más fontosabb, ami akadályoz a szolgálatban. Add Uram, hogy tudjak járni a hit útján, nem csak lelkesedésből, amely lelohad, hanem küldetéstudattal és kitartással, állhatatosan. Állíts engem tágas térre!

3. Bárcsak kezed velem lenne!

Jézus ezt ígérte. Velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Nem igért gondmentes életet, de a jelenlétét igen. Keze fogja a mi kezünket. Egy úton van velünk, ha az Ő útján járunk, és nem csak a célnál vár. Biztat, bátorit. A böjti időszak nehéz, de ezt sem kell nélküle megélnünk. A lemondás, a mértékletesség azonnal kompenzálódik jelenlétében.

4. Bárcsak megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom!

Nem is a haláltól fél sokszor az ember. Bár a bizonytalanság rémisztő. Sokszor inkább a fájdalomtól tartunk. Márpedig az élet tele van fájdalommal, tűrőképességünknek is megvannak a határai. Van azonban oltalmunk. Akik meg vagyunk keresztelve, ígéretet kaptunk oltamazónktól. Ezt újból és újból tudatosítani kell, és írásommal is emlékeztetni akarok erre. Jábec élete itt fordul meg, amikor ezt mondja: add, hogy ne fájjon. Én, aki fájdalmat okozó vagyok, add, hogy ne fájjon. Mert fáj, hogy ordítani tudnék. Fáj, hogy fájdalmat okozok. És addig jó, ha még ez fáj is. De nem akarok fájdalmat okozni! Nem akarok fájdalommal élni. Kérlek, gyógyíts meg Uram! Ne csak zsibbassz el, hanem vedd el a fájdalmat. És valaki, aki a Golgotára megy, hallja mindezt, és elveszi, felveszi fájdalmát. Identitásában változik. Nem vagyok már fájdalmat okozó és már nem fáj ez!

És milyen csodálatos happy end! Megadta neki Isten, amit kért. Ilyen könnyen megy ez? Nem mindig ez a tapasztalatunk. Csak akkor „sikerül” mindez, ha az én utam egyesül az Övével, az én akaratom az Ővével. Mert van olyan ember, aki Istennek mondja, hogy legyen meg a te akaratod, és van olyan, akinek az Isten mondja: hát legyen ahogy akarod. Mi hát a lehetőségünk, ami ebben a kérésben, vágyban van? Az, hogy életünk minden napját kezében tudjuk, az, hogy keresni és követni akarjuk Isten akaratát. Hogy a családi életünket Isten uralma alá rendelve éljük tovább. Hogy úgy indulunk a munkába, úgy végezzük a mindennapi dolgainkat, úgy szólunk az emberekhez, hogy közben mindig arra figyelünk, mit akar most az Isten? Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?! A fordulópont után egy másik élet kezdődik, amely, ha itt véget is ér, csak átkerül Isten egyik kezéből a másikba. Ámen!

Rácz Ervin,

Szigetlanka