,,Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad” – (Máté 9,14-17)
A böjt fogalma a keresztyénség központi gondolata és cselekedete. Az utóbbi években azonban, mintha hagytuk volna kikopni a köztudatból ezt a lélek-, és hiterősítő gyakorlatot. Természetesen ennek számtalan oka és következménye van. Joggal tehetjük hozzá, hogy mi reformátusok egészen sajátosan állunk hozzá a böjtről szóló tanításhoz. Sokszor olvasunk a Bibliában a böjtről. Az Isten által kigondolt és elvárt helyes-, valamint az ember által átértelmezett és túlgondolt helytelen böjtről. Mai igénkben maga Jézus az, aki tanít és vezet minket ebben a kérdésben.
A mi Urunk, két képpel szemlélteti azt, hogy Ő nem a régi életünket, gondolkodásunkat ,,megfoltozni” jött, hanem valami egészen újat kínál. A Heidelbergi Káté szavaival élve: az ó ember megölése és az új embert megelevenítése. Jézus Krisztus nem javítgatni, foltozgatni, kozmetikázni jött, hanem teljesen újat létrehozni. Itt válik igazzá a Páli megállapítás: élek többé nem én, él bennem a Krisztus!
Az, amit Krisztus Jézus erre a világra elhozott, nem foltnak való. Sőt foltnak egyáltalán nem való, mert annyira eltér a bűnös gondolkozásunktól, hogy nem fér össze vele. Az, aki találkozik Jézussal, annak az élete nem mehet úgy tovább, ahogy eddig. Az az ember nem gondolkodhat, cselekedhet, viselkedhet úgy, ahogyan annak előtte. Az tudja elfogadni mindazt, amit Jézus hozott, aki kész a régi életét mindenestől halálba adni, és amit Jézus kínál, azt mindenestől elfogadni. Foltozással, toldozással itt semmit nem lehet megoldani, mert arra csak rámegy a régi életünk is, és nem nyerjük el az újat.
Éli az ember a maga életét Jézus nélkül, a bűn nem fáj, természetes. Jézus nélkül a legtermészetesebb az, hogy vétkezünk. Még meg is magyarázzuk: mindenki így csinálja, nem tehetünk mást. Nincs ereje az embernek szakítani a bűnnel, meg sajnálná magát is, meg a bűnét is, mivelhogy nem tudja, mit jelentene Jézussal élni. Ezért tovább vétkezik, de rossz lelkiismerettel. Ez borzasztó állapot. Ne arra használd Jézust, hogy a régi éltedet foltozgasd, hanem vetkőzd le a régit s öltözz át. Öltsd magadra a Krisztusi vonásokat s meglásd szabadulhatsz a régitől s lehetsz az, akinek a mi Urunk elképzelt: új teremtés a Krisztusban! Mit akarunk? Foltozni, vagy átöltözni? Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes