,,Így szól az Úr: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Júdának, mert megvetették az Úr törvényét, és nem tartották meg rendelkezéseit. Tévelygésbe vitték őket bálványaik, amelyeket elődeik követtek.” – (Ámósz 2,4)
Az idei imahét témája: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes valóddal és felebarátodat, mint magadat. Az irgalmas samaritánus példázatán keresztül tanulhatjuk meg mennyire távol vagyunk attól, hogy teljes valónkkal Istent szeressük és az Ő szeretetén keresztül tanuljuk meg szeretni felebarátainkat is. A példázat megértéséhez visszanyúlunk az 5Móz 10,12-13 parancsolatához, hiszen mi, Isten teremtményei, még a legírástudóbbak is hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Istennek köszönhetünk mindent: a létezésünket, az életünket és mindazt, amit és akit ránk bízott az Ő teremtett világában. Megváltásunkat, szabadításunkat, Isten szeretetét, mi, ma élő tanítványai Jézus Krisztus váltságában élhetjük meg. Ószövetségi népének az Egyiptomból való szabadítást és a pusztai vándorlás gondoskodó szeretetét emlegeti szeretetének bizonyítására, az Ámósz próféta idejében élő új generációnak erre kell emlékeznie, mert megfeledkeztek Istenükről. Számunkra pedig a Jézus Krisztusban bebizonyított szabadítása teremti meg az Új Szövetséget, melyről mi, a ma élő, új generáció ugyanúgy megfeledkezünk. Ebben a részben Isten felsorakoztatja a népét terhelő bűnöket, vétkeket, ami miatt Igazságának jogos büntetését hirdeti. A mi életünknek melyek a kiemelkedő, Istent tagadó, Istent elkerülő vétkei? Legalább meg tudjuk fogalmazni ezeket? A ma élő keresztyén egyház langymelegsége annak köszönhető, hogy nem tudjuk szeretni Istenünket teljes valónkkal, ezért felebarátunkat sem és sajnos naponként megfeledkezünk arról mit jelent Szabadítása számunkra Jézus Krisztusban! Mit lát a fiatal nemzedék az idősebb nemzedék istentiszteletéből, hogyan beszélünk Teremtő és Megváltó Istenünkről, elmondjuk-e, hogy az Isten elkerülése és kizárása az életünkből következményekkel jár, mert, aki Isten nélkül marad annak pokollá válik a létezése. Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak