,,De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta” – (Jónás 1,6-9)
Szeretett testvéreim! Isten kegyelméből Jónás könyvét kezdtük el tanulmányozni a napokban. A könyv első részének a fő üzenete, hogy Isten hatalma elől senki sem menekülhet el. Jónás próbálkozik más irányba menni, de bármennyire próbálkozik emberi erejével szembeszállni Isten akaratával, meg kell tanulnia, hogy nem lehet. Ebből pedig levonhatunk egy tanulságot, hogy nem szabad Istennel szembeszállni, és ellenkező irányba indulni, közben arra gondolni, hogy most már megmenekülök.
A jónási ige arról is beszél, hogy a földi viharokban, a szembefújó széllel, Isten megállítja a tőle elszakadó Jónásokat. A Mindenható Isten, rengeteg alkalommal támaszt az életünkben ilyen viharokat, hogy az előle elfutó embereket megállítsa. Megtörténik, hogy minket is így állított meg Isten egy viharban, egy szélben, a mi életünk hajóját, és menekülő életünket is így térítette vissza az Isten.
Köszönjük meg neki, hogy ezt egyszülött Fia által tette meg, karácsonykor. Ámen.
Maior Erneszt,
Szamos-negyed