,,Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt! Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké” – (Mikeás 4,1-5)
Dávid kora óta váradalomban él a zsidó nép, az eljövendő Messiástól várják az élet változását, de a kis próféták, mint Ámós, Hóseás, Mikeás szinte sürgetik ezt a váradalmat a nép életének romlottsága miatt. Mikeás az utolsó napokról beszél, amikor az Úr háza stabilan fog állni, minden halom és magasság fölé emelkedik, mindennél nagyobb és dicsőségesebb lesz. Ebben a helyzetben megvalósul a keresztyénség történelmi küldetése, amelyre Isten népét kiválasztotta. Az ..Úr háza” az a hely lesz, ahol Isten kijelentésének közelségébe kerülhet az egész emberiség. Ehhez azonban magában Isten népében kell alapvető változásnak bekövetkeznie, hogy valóban Isten útján járjon és a népek példája lehessen. Ebben az eljövendő korban a népek, az emberek egymáshoz való viszonya is Isten akarata szerint rendeződik úgy, ahogyan Ő azt az ember teremtésének pillanatában akarta. A olvasott Ige a béke képét mutatja be, amikor népek már nem támadnak egymás ellen, amikor nem az lesz a fontos, hogy ki az erősebb, hatalmasabb vagy gazdagabb. Zavartalan és teljes a kapcsolat Isten és ember, ember és ember között. Ma közel nyolc milliárd ember vágyakozik erre a békére, mert hiányzik, mert bele fáradtunk abba, hogy az utóbbi közel három évben minden egyes reggel háború és gyilkolás hírére ébredünk. Az igazi békét, a fegyverek elhallgatását, egymás kezének megfogását egyedül csak a közös krisztusi hit adja meg. Karácsonykor Isten lehajolt utánunk, értünk jött a mélységbe, mert szeretett és ma is szeret minket. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek