,,Az Úr igéje, amely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, amelyet látott Samária és Jeruzsálem felől. Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az ő szent templomából! Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain. És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek. A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?” – (Mikeás 1,1-5)
Mikeás próféta szolgálatának idejét már az első vers meghatározza: Jótám, Akház és Ezékiás király ideje. Ekkor még mindkét országrész Júda és Izráel is fennállt, s így próféciái mindkét országrész népének szólnak. Arról szólnak a próféciák, hogy jön a veszedelem, jön a fogság a nép bálványimádása miatt. A nép elfordult Istentől, s bálványokat kezdtek imádni, s ezért Isten megbünteti a népet. Izráel királyságának végnapjai meg vannak számlálva, de Isten küzd az ott élő hívő maradékért, mert aki hozzá tér és őszinte szívvel tiszteli az Urat, annak megbocsátja bűnét, és összegyűjti igaz népét.
Mikeás próféta könyve nem mindig kellemes olvasmány, viszont fontos tanulságot vonhatunk le. A próféta őszintén kimondja: a fogság oka, hogy a nép nem tisztelte Isten, megsértették a mindenség Urát, mert istentiszteletük hamissá vált.
Adventben tegyük fel mi is a kérdést: mi helyesen tiszteljük-e Isten? Mi az istentisztelet? Isten dicsőítése! Az istentisztelet tárgya: az egy igaz Isten. Isten hatalmas, aki féltőn szeret. S ez azt is jelenti, hogy mást nem lehet dicsőíteni.
Hogyan tiszteljük? Sokan úgy gondolják, hogy mindegy hogyan. Néha részt veszek istentiszteleten, máskor pedig nem. Az is mindegy, hogy hol. De ez komoly dolog! Ezért vannak meghatározott részei az istentiszteletnek.
Vegyük komolyan! Aki tiszteli az Istent, féli az Urat, gyűlöli a gonoszt, nemet mond a rosszra! Ha valóban féljük az Istent, akkor ez, az egész életünket meg kell határozza, nemcsak a heti egy órát a templomban. Az Isten tisztelete legyen őszinte, életünket szenteljük neki, mert nem elég a külsőségekben tisztelni, minden tettünkben Őt kövessük, s Neki tetsző döntéseket hozzunk. Ámen.
Maior Ildikó,
Szamos-negyed