,, Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” – (2 Sámuel 24,14)
Isten kegyelme, könyörülő kegyelme, szeretete hatja át az egész történetet. Isten népe egyszerre bűnös és szent, és ha bűnösként látszik az élete, az nagyon sötét is lehet. Mi már megszokhattuk, hogy Dávidnak milyen súlyos bűnei vannak, azt is, hogy következménye van, sőt talán még az is megszokott, amint írja, hogy újból felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen. Bár ez nem tűnik olyan kellemes igének, mindig fájó Isten haragjáról, ítéletéről olvasni. Mégis éppen ilyennel fejezi be ez a történeti mű Isten Lelke vezetésével a bibliai kijelentést. Mutatva előre a királyok korára, amikor tényleg nagyon súlyos bűnök is voltak sajnos a királyok, még a szent királyok életében is, és mutat előre a mi korunkra is, amikor azt gondolom, bármelyikünk átélheti a hasonló érzéseket.
Testvérek, a bűneset utáni világban mi is tapasztalhatjuk, amikor nehéz dolgok történnek. Vagy magunk is érezzük, amit itt a történetben majd látunk – Dávid átérzi bűne súlyát, és látja annak következményét is, hall ő is az Isten haragjáról, ítéletéről, át is kell, hogy élje –. Mégis mindezek között felragyog az ő számára is az Isten könyörülő szeretete. Ezzel zárul ez a bibliai könyv, hogy mutassa előre, hogy ilyen az Úr. Mered-e meglátni, Isten népe, az ő kegyelmét, könyörülő szeretetét még akkor is, ha talán haragszik?
Nem véletlen, hogy Jézus is Jeruzsálemben halt meg. Az Arauná szérűje mutat a Golgota keresztjére, ahol végrehajtotta Isten az ítéletet. Ott nem volt megbánás, ott nem volt lerövidülése az ítéletnek, hiszen az ítélet, a bűn büntetése, a kárhozat. Az Istentől való elhagyatottság. Aki függetleníti magát Istentől, csak Isten kegyelme által menekülhet meg. Jézusnak nem volt kegyelem, hordozta az ítéletet végérvényesen. Ezért menekülhetett meg Dávid is egyébként, Izrael népe is, és mi is. Ezért van az, hogy az Úr haragja, ha itt a földön az ő népét éri is fenyítő haragként, meg ítéletképpen, szóval a fenyítő haragja és ítélete idején is azért van kegyelem, mert Jézus minden mást vállalt. Az Isten Báránya meghalt a bűnösökért. Az a kérdés, hiszed-e ezt? Aki nem hiszi, ha így találkozik az Úrral, el fog veszni örökre. Akik pedig hittel elfogadtuk, tudjuk, hogy ezért van örök életünk. De még ha valami nehéz is történik velünk, egyet ne felejtsünk el: az Úr könyörülő kegyelme, szeretete akkor is a miénk. Ebben az Úrban bízva vigyük elé a nehézségeinket is, bízzuk rá a nehéz embereinket is akár, és könyörögjünk az Úrhoz. Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes