,,Lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nőt a filiszteusok lányai közül. Hazament, elbeszélte atyjának és anyjának, és monda: …vegyétek őt nékem feleségül. És monda néki az ő atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nő, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen filiszteusok közül? És monda Sámson: őt vegyed nékem, mert csak ő kedves az én szemeim előtt.” – (Bírák 14,1-3)
Miről szól ez az ige: szerelemről? Házasságról? Lehetne beszélni arról hogy működik a szerelem első látásra, vagy hogy miért szólnak bele a szülők a gyermekük párválasztásába. Lehetne beszélni a vegyes házasságok problémáiról, hisz ezzel a történettel indul a filiszteusok elleni igazi harc ami aztán tényleg elmérgesedik.
Én arról írnék mégis, hogy mi lehetett a Sámson terve, túl a szerelmen, túl a házasságon, túl a személyes élvezeteken.
Az idegen ellenséges népeket nem legyőzni kell, hanem megszeretni és együtt élni velük, sőt megnyerni őket Istennek. A filiszteusok, körülmetéletlenek de ha megismernék az Élő Istent megváltoznának szerintem ezt a missziót akarja felvállalni Sámson. Igazából minden nője filiszteus lesz majd, ez a leányka akit elvesz, a Gát béli parázna nő és Delila is.
Kicsiben kezdene s bízik abban, hogy lesz növekedés! A gondolat jó de nem működik, itt még nem működik. Volt rá pedig példa, hisz Jerikói Ráháb szépen beépült a Dávid családfájába, s a Bírák kora után Rúth is moabita vérfrissítést hoz.
Persze ez talán más, mert ez nem csak Dávid vérvonala, hanem Jézus vérvonala. Az ő vére tényleg képes összekötni népeket és nemzeteket. Ámen.
Jobb Domokos,
Apa