,,Néhány nap múlva az ammóniak megkezdték a harcot Izráel ellen. Amikor megkezdődött a harc az ammóniak és Izráel között, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. Ezt mondták Jeftének: Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk az ammóniak ellen! De Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok? Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Éppen azért fordultunk most hozzád. Jöjj velünk, és harcolj az ammóniak ellen, azután légy nekünk, Gileád minden lakójának a feje! Jefte ezt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak az ammóniak ellen, és ha az Úr hatalmamba adja őket, akkor én akarok lenni a vezetőtök. Gileád vénei azt felelték Jeftének: Az Úr legyen a tanú közöttünk: úgy fogunk tenni, ahogyan mondod. Akkor elment Jefte Gileád véneivel. A nép pedig a maga fejévé és vezérévé tette őt. Jefte pedig mindezt elmondta az Úr színe előtt Micpában.”- (Bírák 11,4-11)
Amikor földi értelemben minden ajtó bezárul, akkor Isten megnyitja azt, ami a szabadulást és a gyógyulást hozza. Izráel népe vét Isten ellen, megtagadja Őt, az egyetlen igaz és szabadító Istent, akivel a bírák számtalanszor győzelemre viszik a nép sorsát. Mégis a nép könnyen felejt, alig telik el egy néhány évtized a sorsdöntő csatákat követően és máris a ,,Baalokat és az Astartékat, Arám, Szidón, Móáb meg az ammóniak és a filiszteusok isteneit tisztelték” (10,6). Mindezeknek következménye a szenvedés, a nyomor és éhinség. Isten ebben a helyzetben Jeftét küldi el bíróként népének, akinek neve is jelképes: Isten kinyit. Jefte egy előkelő Gileád nevű ember fia volt, de anyjának társadalmi helyzete miatt nem élvezhetett egyenlő jogokat apja törvényes feleségeitől származott fiaival. Az örökség miatt testvérei Jeftét elűzik. Jefte szabadcsapatokat szervez, és betyár módjára portyázásokból él, sokat tapasztalt, erős katonává válik ezáltal. A bajban segítséget kérnek tőle és ő nem hátrál, nem játsza meg a sértett felet, nem tesz panaszt, hanem teszi a dolgát, vállalja a küldetést. Jefte példája azt üzeni számunkra, hogy Isten szolgálatában sokszor kapunk sebeket, de ezek soha ne hátráltassanak meg, ne haragudjunk, ne játszuk meg az óvodás sértődött felet, hanem tudjuk mindig, hogy hol a helyünk, hol kell szolgálnunk. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek