,,Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! Ritkán tedd lábadat felebarátod házába, mert megsokallja, és meggyűlöl.” – (Péld 25,16-17)
,,Ennyi elég lesz köszönöm!” Hangzik ez a mondat, amikor úgy érezzük már nem tudunk többet befogadni, akár ételből, akár történésekből, akár információkból. Olyan képpel is élhetnénk, amikor már az üres pohár betelt. Életünk során előfordul, hogy nem külső hatás hatására, hanem mi magunk nem szabunk határt dolgainknak. Nem gyakoroljuk a mértékletességet, pedig ismert közmondásunk is erre hívja fel a figyelmet.
Azt írja, hogy mézet találsz. Ez a mondat egy olyan helyzetet feltételez, amikor te magad egyedül találsz rá a mézre, és senki sem lát. Miben vagyunk mértékletesek az életünkben? Mikor mások ott vannak, jobban azok vagyunk, és ha szemek elől eltűnünk, akkor mértéktelenségbe esünk. Ha az étkezés példájánál maradunk, akkor eléggé egyértelmű, hogy ha túl sokat eszünk, akkor kihányjuk. Az ókori rómaiak lakoma közben meghánytatták magukat, annak érdekében, hogy még többet ehessenek. Nem aggatható rájuk a mértékletes szó.
Mértékletességnek helyet kell kapnia a kapcsolatainkban is, ezt jelenti a másik ember határainak betartása. Ez akár a kapcsolat halálát is jelentheti. Gondoljuk csak el, milyen fárasztó, mikor valaki állandóan a nyakunkra jár! Ismerjük fel hol lépünk túl a határon!
Mi van a mértéktelenség mélyén? Ezen mértéktelenségbe eső tetteink mögött sebek húzódnak. Egy érett személyiséghez hozzátartozik, hogy képes késleltetni vágyát, határt szabni viselkedésének. Jézus képes nekünk ebben segítséget adni, hogy ne egy recept szerint cselekedjünk, hanem vizsgáljuk meg az életünket, hogy hogyan is lehetek én mértékletes az életem egyre több területén. Ámen!
Csatári Leila gylp.,
Szigetlanka