„Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben, mint ahogy mi is vagyunk irántatok.” – (1 Thessz 3,12)
Olvasandó: 1 Thesszalonika 3;
Pál apostol áldáskívánással zárja a thesszalonikai gyülekezetnek írott első levél harmadik részét. Hálás azért, amit Timóteustól hallott a gyülekezetről. A tagok ugyanis szilárdan megálltak a hitben az üldöztetések, megpróbáltatások ellenére is, sőt ezt a hitet az egymás iránti szeretetük kifejezésével élték meg. Mi sem bizonyítja ennél jobban azt, hogy Pál apostol munkája nem volt hiábavaló, és a Szentlélek munkálkodott továbbá a gyülekezetben, amikor az apostol fizikailag nem lehetett jelen.
Voltak hiányosságok is a gyülekezetben, de az apostol ezeket imában az Úr elé viszi. Folyamatosan könyörög a gyülekezetért. Tudja, hogy a megszentelődés útja hosszú, ezért kéri, hogy Isten egyengesse azt is. Minden nehézség ellenére a szentek közösségében élők így találnak utat egymáshoz. Kész csoda eljutni önmagamtól a másikig, sőt áldás az út az önzéstől a szeretetig, lélektől lélekig minden akadály ellenére.
Áldás, hogy nem felnagyítjuk egymás hiányosságait, hanem kipótoljuk azokat, és imádságban az Úr elé visszük. Tapintatos szeretettel neveljük egymást, amikor hálát adva megörvendeztetjük egymást, és nem megkeserítjük életünket. Ebben még növekednünk, fejlődnünk kell, mert a legapróbb hibát vesszük észre a leghamarabb, s a legkisebb megjegyzésért is azonnal megsértődünk. Tegyen titeket azonban bőségessé az Úr az egymás iránti szeretetben. Aki ebben az áldásban részesül az tudja, hogy ezt nem tarthatja meg magának, hanem tovább kell adnia, mert így lesz növekedés és gyarapodás. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa