Velünk az Isten – 2023. július 5.

,,Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él.Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek,nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek.Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként.Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek.Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek.Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön.De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.” – (2Thessz 3,6-18)

Pál apostolnak azért kellett e levelet megírnia, mert a thesszalonikai gyülekezetbe egy téves gondolat szüremkedett be, mégpedig az, hogy Jézus Krisztus hamar visszajön. Ezzel tulajdonképpen nem is lett volna semmi gond, viszont ezt a „hamart” senki sem tudja megmondani, hogy mikor fog bekövetkezni. Ha ilyen hamar érkezik, úgy gondolták, már akkor nem is érdemes dolgozni. Viszont ez a gondolkodásmód maga után vonta azt is, hogy ha nem dolgoznak, nincs is mit enni, és elkezdtek azokon élősködni, akik dolgoztak, és volt ennivalójuk. Ez a fajta gondolkodásmód teljességgel felháborító a mai életben is.Ezért inti őket Pál amikor azt mondja a 10. versben „…meghagytuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”Keményen rendre utasítja Pál ezeket a hívőket, és azt lehet a sorok mögött olvasni, hogy egyetlen hívő sem élheti úgy az életét, ahogyan ő azt szeretné.

Ugyan csak Pál apostol mondja „mindent szabad nékem, de nem minden használ, mindent szabad nékem, de ne váljak semminek a rabjává.” – (1Kor 6,12). Kell, tehát legyen az életünknek egy fajta „rendje”. Mi ez? Honnan tudhatom meg? Mert életbe vágó kérdés számunkra mindig, hogy mi a helyes, hogyan éljem az életem, úgy, hogy az Istennek tetsző legyen.

Megtanulhatjuk a Bibliából azt a rendet, amit Isten a gyülekezet életére nézve adott, amit egy istentisztelet lefolyására nézve adott. Isten gondolata szerint az Ő országában rend van. És aki ezt nem akarja tudomásul venni, az kilépett az Isten országából, az nem tud előbbre haladni a hitben, ha elindult, akkor sem. Az rendetlen.

Ezért Pál itt parancsol, nem hatalmaskodásból, hanem az Úr Jézus Krisztus nevében, aki a hívőket megváltotta, aki a gyülekezetek Ura. Ezért rendre inti a rendetlenkedőket.Nem a maga tekintélyével, hanem az ige tekintélyével, amit Isten reá bízott, és ezért parancsolja, mert következménye is van a rendetlenségnek: akkor vele ne tárgyaljatok, de szeressétek továbbra is.

A hívő keresztyén embernek végezetül azt mondja az apostol a 13. versben „Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.”Ne fáradjatok el, ne adjátok fel a harcot, még ha sokszor belefáradnál, elcsüggednél, ha megtörni készülne az élet gondja és nehézsége, te mindig maradj meg az Isten szerinti jó cselekvésben. Az ő akaratát hirdesd mindenkoron. Ámen.

Dohi Arnold,

Szamosdob

Vélemény, hozzászólás?