,,Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.” (Ézs 26,3)
Különösen év elején sok a bizonytalanság. Vajon mit hoz az év? Hogyan tudok jobban teljesíteni? Keressük a támaszpontokat. Máris adva van a kérdés: kinél keresed a támaszt? Úgy is mondhatnám ki a te támaszod? Elsősorban azt mondjuk a társam, máskülönben nem kötöttem volna össze vele az életem. Gyermekként kimondatlanul is ott volt a szüleink a támaszunk. Sok idős pedig a gyermekeire számít támaszként. Ezek valós mondatok és megélések, de nem elengedőek. Mert végesek. Nem adhatom meg a támaszt a másiknak hogyan is tudnám, ha látom mennyire törékeny vagyok. A támasz egyedül az Isten. De Ő kész támaszként jelen lenni a te életedben és az enyémben is. A szívednek már csak annyi a feladata hogy ne a másik emberre támaszkodjon (ez egyik szívnek se tesz jót!)
Ennek a megvalósulásának egy ígéret is társul: ,,megőrzöd azt teljes békében…” Mondjuk ki őszintén erre nagy szükségünk van. Az a békesség, amit magunkból facsarunk ki az nem teljes. Olyan, mint a harmat. A békességben lehet növekedni máshol nem. Az emberi oldalról, amit az ige, mint feltételt jelöl a bizalom az ember részéről.
Kiben tudsz megbízni? Akinek a részéről megbízhatóságot tapasztalsz! Ha a másik nem mutat megbízhatóságot akkor félsz megbízni, ha akarsz is.
Nézz ma őszintén Isten szívébe és tedd fel magadnak a kérdést: Ha megbízhatóságot találsz ott, akkor miért nem tudsz teljesen megbízni benne? Ámen.
Törő Attila Miklós,
Paróháza