,,…hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, akik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta. De az Úr velem van…” – (Jer 20,10-11-a)
Divatossá vált ez a kifejezés, hogy ,,kiégés”, lelkipásztoroktól is halljuk. Én ezt inkább így mondanám: meglankadás, elfáradás, letargikus állapotba való jutás. Isten a legjobbakat is próbára teszi.
Jeremiás próféta belekerül ebbe az állapotba. Úgy érzi, hogy minden ellenére fordul. Figyelik minden szavát, talán még mozdulatait is, barátai is arra törekesznek, hogy elveszítsék. Megvették az embereket, mindenkit ráállítottak. Az idősebb kollégák ismerik ezt a helyzetet, akkor minden szinten ment a besúgás. Sokakat rágalmazással tettek tönkre, semmisítettek meg. Még ma sem teljes azoknak a névsora, akik a hazugság áldozatai lettek.
Az egyik énekünk ezt vallja: ,,Emberekben lehetetlen a mi reménységünk”. De van kiút: az a biztatás, amely ma is megerősít:Isten velünk van. Igy karácsony táján, az adventi időszakban hangzik a vigasz és a biztatás: Nincs mitől félned, mert van Istened, van Jézus Krisztusod, aki megvéd és oltalmaz.
Hagyjanak el az emberek,
szívem mégsem remeg meg:
az elhívó és megbízó Isten
mellém szegődött pásztorul. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor