,,Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek ne legyen személyválogató. Mert ha bemegy hozzátok a gyülekezetbe egy aranygyűrűs férfi fényes öltözékben, és bemegy egy szegény is piszkos ruhában, rátekintetek arra, aki fényes öltözéket visel, és azt mondjátok neki: „Te ülj ide szépen”, és a szegénynek ezt mondjátok: „Te állj ott, vagy ülj ide a zsámolyom mellé”, nem kerültetek-e ellentmondásba magatokkal, és nem lettetek-e gonosz gondolkozású bírákká? Halljátok meg, szeretett testvéreim: nemde Isten választotta ki a világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?” – (Jak 2,1-5)
Ha van több ruhánk akkor megválogatjuk, hogy melyiket vesszük fel. Ha van több ebéd opció akkor megválogatjuk, hogy melyik ételt fogyasztjuk el. Ha van több barátunk akkor kiválasztjuk azt, hogy éppen kit hívunk fel, hogy beszélgessünk. Ha egy rendezvényen jelenünk meg akkor megválogatjuk a helyünket, hogy ki mellé ülünk le szívesen. Megválogatjuk azokat a tárgyakat, amiket behozunk az életünkben és megválogatjuk azokat a személyeket, akikkel éljük az életünket. A mai ige figyelmeztet bennünket, akik Jézus Krisztust szeretjük, akik Isten gyermekeiként élünk. Jelen arra figyelmeztet, hogy ne legyünk személyválogatók. A hitünk Krisztusra néz, akinek az életében és halálában sem kapott helyet a személyválogatás. Nem mondta azt, hogy egyesekért meghalok másokért pedig nem. A mi Urunk szívében nincsen személyválogatás, hanem egyformán szabadon adta önmagát mindenkiért.
Jakab a levél szerzője észleli azt a problémát, hogy keresztén körökben is ez a gond. Voltak a házi csoportok voltak, akik házaknál tartották az istentiszteletet és amikor egy gazdag ember megjelent, akkor hát annak megbecsült helyét ajánlottak fel. A megbecsülés a tiszteltet elmaradt ott, ahol valaki akaratán kívül vagy éppen amiatt szegénységbe került. A mai ige óvva int minket ezektől. Isten országa a lelki szegényékké. Valaki szegénnyé lett, hogy érette gazdagok lehessünk Isten szeretetével. Ámen.
Törő Attila,
Patóháza