,,Hiába remélt jó termést a szántóvető, siratja a búzát, az árpát, jajgatnak a szőlőművesek is, nem lesz már sem aratás, sem szüret! Kipusztult a szőlő, száraz a borsajtó, kiszáradt a füge és a gránátalma, kiégett az alma és a datolyapálma, elszáradtak még a mező fái is! Bizony, kiveszett az öröm az emberek közül.” – (Jóel 1,11-12)
A mai nap , nemzeti ünnep, egy öröm és hála ünnep. Azért, hogy van magyar nemzet, hogy még ma is élünk és vagyunk, mi magyarok. Mégis a jókedv és bőség mellett, voltak már zivataros századai nemzetünknek.
Ahogyan Jóel próféta korában is, nagy csapás érte az embereket. Nagy veszteség sújtotta őket, egy természeti katasztrófa, sáskajárás pusztított. Tehát krízisben voltak, az éhínség ideje közeledett egyre biztosabban már feléjük. Isten pedig egy olyan prófétát használt fel eszközéül, Jóelt, akinek a neve jelentése, ,,az Úr, az Isten”.
Sírás, jajgatás, hiábavaló reménység van jelen. Már sok mindenen keresztül ment a nép, mennyi háború, vesztes csata. Biztos tudta milyen, amikor éhezni kell. De bizakodhatott, reménykedhetett, már vége a háborúnak, akkor kicsit jobban élhetnek, legalább lesz mit enniük most már. Azonban jött a következő háború, egy természeti katasztrófa, ami ellen már nincs védekezésre, harcra esély. Csupán a tehetetlenség és reménytelen várakozás.
Ismerős-e neked ez az élethelyzet? Lehet valaki fizikailag is megélte, lehet valakinek a lelkében dúlt, még a reménységét is elpusztító háború. Magyar népünk himnuszában, emlékezünk a ,,bal sorsra, mely már régen tép.” Azonban a mi népünk is keresztyén alapokra épült, hisz Szent István király keresztyén államot alapított. Vagyis az, hogy az Úr, az Isten az közöttünk is hirdetik már évszázadok óta.
Igen akkor is Ő az Úr, ha próbák, külső és belső, lelki harcok dúlnak az életünkben. Háborúk, árvizek, erdőtüzek pusztítása, vagy lehet valaki elvesztése, munkanélküliség, betegség okozta fájdalom próbálja a reménységedet. S mégis azt hallod, hogy az Úr, az Isten! Hogy lehet bizonytalanságban, reménytelenségben, kételyek között mégis ebbe kapaszkodni?!
Valaki azt mondta egyszer: ,,a próbák alatt mindenki abba az irányba esik, amerre éppen nézett.” Aki Istennek hátat fordított, a nyomorúság idején lehet még jobban megkeményedik a szíve. Aki pedig arccal Isten felé, Isten jelenlétében élt, a próbák alatt is vallja, hogy az Úr, az Isten.
Drága Testvérem, lehet, hogy azt éled meg, hogy belőled is kiveszett az öröm. Végig pusztított valaki vagy valami a lelkeden, az életeden. Jöjj, hiába remélt terveiddel, vagy épp sírással, örömtelenségeddel az élő Istenhez! Keresd és jöjj az Ő jelenlétébe, ahogy vagy! S ami elveszett, Nála megtalálod! Az Úr, az Isten, aki mindörökké ugyanaz! Ámen.
Balogh Nikolett