„Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette kívánok ülni, és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.” – (Énekek Éneke 2,2-3)
Ennek a bibliai könyvnek sokan kutatták a szimbolikáját, azt tudniillik, hogy milyen lényeges információkat árul el az Úr Jézus Krisztussal kapcsolatosan. Én most nem szeretnék a sorok mögött olvasni, hanem megmaradok képi szinten, vagyis a vőlegény és menyasszony csodálatos szerelménél.
A fenti két versből teljesen világossá válik, hogy a szeretett társ a legszebb annak szemében, aki őt magának választotta. Ugye,mennyire így van ez, házasságban élő testvérem? Akár férj, akár feleség vagy számodra a társad a legszebb a világon. Úgy gondolom a jó Istennek hatalmas csodája ez, hogy így tekinthetünk a feleségünkre, a férjünkre. Azért is nevezhető ez csodának, mert egy kívülálló egyébként teljesen másképp látja ezt a dolgot, számára nem feltétlenül a „csúcs” az a valaki, aki számomra a legszebb a világon. Igénkben a vőlegény azt mondja, hogy szerelmese olyan a leányok között, mintha liliomot vetne egybe, hasonlítana össze tövisekkel. És a választott férfi is más, mint a többi. Almafa ő az erdő többi fái között. Az almafa igen ritka volt azon a vidéken.
Bizony így van ez rendjén, és amíg ez így van, addig minden rendben van a házasságban. Bárcsak így lenne minden kapcsolatban, hogy ez a fajta látás – a társam a legszebb, a leggyönyörűbb, a legjobb a világon – mindig megmaradna, hogy nemcsak a kezdetet jellemezné, hanem kitartana végig, akkor is, ha már a fiatalkori testi szépség már rég a múlté. Hinnünk kell abban, hogy társunkat évtizedek múlva is szépnek fogjuk látni, és ő is szépnek lát majd minket. Magunktól ez nem lehetséges, ehhez a Jézus szemével kell látni, ami csak úgy lehetséges, ha ő bennünk lakozik és mi őbenne. Igen, Istennel minden lehetséges, az élethossziglan tartó szerelem, szeretet, hűség, a szép, boldog házasság. Ámen
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos