„Ímé te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges és a mi nyoszolyánk zöldellő.” – (Énekek Éneke 1,16)
Emberi kapcsolatainkra gyakran jellemző az, hogy néha eltávolodunk egymástól, olykor pedig igen közel vagyunk, szorosabbra fűzzük baráti, házastársi, munkatársai kapcsolatainkat. Hol az érdek, hol a tiszta érzések, hol a kompromisszum mozgatja mindezeket. Fontos éreznünk és meglátnunk, hogy minden ember lelke olyan, mint egy ének, egy dal. Szépsége, formája, tartalma és üzenete van. Minden emberi élet üzen valamit. Az Énekek éneke, vagyis a „legszebb ének” nem csak egy az énekek közül, hanem a legszebb. Harminc ének, mely ha akarod JHVH és Izrael szeretet kapcsolatát foglalja egybe, ha akarod Ősi kánaáni misztérium, ha akarod, a szájhagyomány útján terjedő dalok és énekek gyűjteménye. Akár így, akár úgy olvasod, vedd észre, Isten ott akar lenni legmélyebb, legbensőségesebb életedben. Nem véletlen a könyv felirata: a legszebb ének. A héber nyelv nem ismeri a melléknév jellel történő fokozását. Nem birtokviszonyt, hanem a felsőfokot fejezi ki. Vedd észre, Isten hasonlóképpen cselekszik érted. Az életedben, a mindennapjaidban. A legdrágábbat adja érted: Jézust.
„Íme te is szép vagy” – mondja Sulamit a 16. versben. Kiderül, hogy bár ő éltető erő, különös szépség, egyedi és utánozhatatlan. „Kédár sátra” – az élet és élettér szimbóluma a pusztában lakó ismaeliták számára. Kapcsolatunk Istennel, embertársainkkal egyfajta élettér, életet adó erő. Sulamit észreveszi, hogy milyen sok szépség van e világban. Rajta kívül is mennyi minden szép tud lenni. Isten láttatja veled is a világ mindazon szépségei, apró csodáit, amelyek boldoggá tesznek. Széppé teszik a napodat. Te, ma kit látsz szépnek? Kinek a látványa, közelsége okoz örömet? Örüljünk hitvestársunknak, gyermekünknek, szeretteinknek, barátainknak.
A Sulamittal találkozó pásztor a természetben él. Otthonként borul rá a kék ég, de a természet a munkahelye is, a fák friss zöldje, jó illata csak az övé. Nincs ebben semmi pompa, cicoma, mesterkéltség, színjáték. Őszinteség és teljes önátadás rajzolódik ki szavaikból.
Igazi találkozás, Istenre való hagyatkozás ott van, ahol merünk belefeledkezni az időbe, térbe, természetbe. Szerelmesként omlunk Isten karjaiba. Ott és akkor elhallgat egy belső zaklatott világ, megszűnik a kritika, felszárad a könny és lelked mélyén megszólal a legszebb ének, Isten hangja. Ámen.
Elek Arnold Zoltán,
Halmi