,,Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé: Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangéliom reménységétől, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává.” – (Kol 1,21-23)
Pál apostol félti a kolossébelieket, bár soha nem találkozott velük, de az egyetlen és legfontosabb tudnivalójuk kell legyen az, hogy Krisztus világot átformáló és megbékítő cselekedete, nem egyszerű elmélet, hanem élet és hittapasztalat. Ez kell éltesse a gyülekezetet és annak tagjait, és ebből nem szabad semmit sem elmulasztaniuk, hiszen a tévtanítók pont ezzel szemben sorakoznak fel. Az embernek tudnia kell, hogy ,,mik voltak” és ,,mivé lettek a kegyelem által.” Az ókeresztyének örömmel emlegették ezt a nagy változást, amit Krisztus evangéliuma hozott életükbe. Pál apostol ezt teljesen átélte, hiszen a damaszkuszi út lerombolta az ő óemberét, megismerte a Megváltót, akit hűséggel szolgál, nem kívánja elhagyni őt még akkor sem, ha börtönben is sínylődik nevéért. Pál ezt azért teszi, hogy élettapasztalatait elmondva, saját példáját szemléltesse. A hűséges keresztyén ember sokszor meg se kell szólaljon, mert életéből látszik, hogy az igaz úton jár, ezért jó másoknak is a krisztusi utat választani. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek