,,Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással. (…) Bölcsen viselkedjetek a kívül lévők irányában, a kedvező alkalmakat áron is megvegyétek.Beszédetek mindenkor kellemes, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok.” – (Kol 4,2.5.6)
Még a fülünkben cseng az Úr Jézus szava, amikor megkérte az övéit, hogy imádkozzanak vele a Gecsemáné kertbe az Ő elfogatása előtt. A meghívást nekünk, mai tanítványainak is szól. Nincs időnk. Nincs csendünk. Nincs erőnk. Nincs hajlandóságunk. A sort tovább folytathatnám. Nem teszem. Ha az éberség kihullik az életünkből, akkor a lelki teherbíró képessége lesz takaréklángon, vagy a létminimum alatt. Hogyan lehetne ezt erősebbé tenni? Az Ige ezt is megmutatja: A hálaadásunkkal. Adj hálát az Úrnak, akkor is, amikor örömökben van részed és akkor is, amikor belekóstolsz a nehézségekbe. Aki Isten előtt meg tudni állni imádságban az az ember meg tud állni a másik ember előtt is. Úgy, hogy ez a folytonos lelki bensőséges közösség megérlelte benne a bölcsességet! Ez a bölcsesség pedig megmutatkozik az emberekkel való kapcsolódásában.
Aki főz tudja milyen fontos a só. Az, hogy az ételnek legyen íze. A te szavaidnak milyen íze van? Aminek jó az íze arra vágyunk, aminek rossz az íze abba nem kóstolunk bele még egyszer. Isten Lelke hassa át a gondolataidat, hogy ezek a megtisztított gondolatok tiszta szavakat, válaszokat szüljenek.
,,Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel,
Rútat ne illess, mit a lelked szégyell,
Jót cselekedjél mindenekkel bőven,
Minden időben!” (MRÉ. 311,5)
Így legyen. Ámen.
Törő Attila,
Patóháza