“A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelkeitekkel” (Filemon 1,25)
Egy személyes hangvételű levél. Pál apostoltól,aki a börtönből ír Filemonnak, aki helyet adott a házában a gyülekezeti életnek.
Onésimus a rabszolgája, aki meglopta, majd elszökött Filemontól. Bebörtönözték és oda került ahol Pál volt. Itt megtért, Krisztus szolgája lett. Ebben a levélben Pál közbejár, hogy Filemon fogadja vissza, de már mint Krisztusban testvért.
Eszembe jut az a jó magyar közmondás, amikor azt mondjuk:”kutyából nem lesz szalonna, csak kutya szalonna”-gondolva arra, hogy emberek nem tudnak megváltozni. Milyen nagy az Isten kegyelme. Nem mond le senkiről sem, Szentlelke át tudta formálni akár a dühtől lihegő Saulust Pál apostollá, vagy a levélben szereplő Onésimust, aki szökevény és tolvaj volt, Krisztusban szerető, megbecsült szolgatárssá lett. Reménytelennek gondolod az életed, társad életét? Csendesedj el tárd ki szíved Krisztusnak, hogy az Isten kegyelme tudjon munkáldoni, Isten Szentlelke tudjon formálni.
Ott, ahol a szívben ilyen változások vannak, az kisugárzik a környezetre is. Pál úgy küldi vissza Onésimust Filemonhoz, mint aki testvér a Krisztusban és aki már nem kárára, hanem hasznára lesz gazdájának, hiszen a Krisztussal közösségben élő ember, Isten dicsőségére tesz mindent és a világ hasznára kell legyen.
Kedves Testvérem, aki megtapasztaltad Isten kegyelmét, Szentlelkének munkáját, éld úgy a mindennapjaidat, hogy a világ lássa te Krisztus gyermeke vagy. Életeddel, beszédeddel, cselekedeteddel, bárhol legyél, akár a munkahelyen, akár a családban, akár a mezőn, vagy végezd a házimunkádat, Krisztusra mutass fel, legyél keresztyéni értékeiddel hasznára ennek a világnak. Ámen.
Szilágyi István-Róbert
Dabolc