Velünk az Isten – 2022. március 23.

 „Azután Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki ezt elbeszélte neki: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy jövevény amáléki férfi fia vagyok. Erre ismét így szólt hozzá Dávid: Hogy nem féltél fölemelni a kezedet az ÚR fölkentjének elveszítésére? Azután odahívta Dávid az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Menj, és öld meg őt! A szolga erre átdöfte, és az meghalt. Dávid azt mondta neki: Vére szálljon a fejedre, mert saját szád vallott ellened, mikor azt mondtad: Én öltem meg az ÚR fölkentjét.” (2Sám 1,13-16)

Jó és rossz döntések bűvöletében cikázik az életünk. Szeretnénk mindig jól választani, hogy az elhatározásunk miatt ránk és másokra is áldás térjen. Ám az eldöntendő ügyeink legtöbbször nem fehérek és feketék, nem egyértelműen jók és rosszak. Bizonyos választásunkkal kedvezünk magunknak, de közben ez másokat hátrányosan érint, máskor pedig ennek a fordítottja igaz. Ez a faramuci helyzet nyomon követhető az életünk hétköznapi és lelki oldalán egyaránt. Jó lenne, ha teljesen tisztán látnánk, hogy merre vezetnek a döntéseink, és milyen árat kell fizetni érte. Kellene egy lelki iránytű, amely mindig arra a keskeny útra mutat, ami az éltre vezet.

A hatás-ellenhatás fizikai törvénye rámutat arra, hogy minden akciónak van reakciója, tehát minden tettnek van következménye. Egy ilyen esettel találkozunk a fenti igében is. Saul elesett egy háborúban, s a gyilkosa pedig Dávidhoz menekült a koronával és egy aranykarpereccel. Az amáleki férfi elmondta, hogy Saul kérte meg a saját meggyilkolására, mert úgysem lett volna esélye életben maradni. Ezt követően a ruháját megszaggatva és port hintve a fejére kereste fel Dávidot, hogy elmondja neki a fejleményeket. Talán dicséretben, valamilyen jutalomban reménykedett, hiszen Saul üldözte Dávidot. Stratégiailag ez egy jó döntésnek tűnt, csak a számításaiból kifelejtette Istent, s ezért nem tudta, hogy Dávid nem ellenséget látott Saulban, hanem az Úr felkentjét. Az amáleki így a saját vesztébe rohant.

Ne hagyjuk ki a döntéseinkből az Urat, mert a tetteinknek olyan következményei lehetnek, amelyek pusztulást hoznak ránk vagy másokra. Ettől még nem lesz könnyebb a választás a lehetőségek között, de kérhetünk útmutatást Istentől. Ne csak a lelki üdvünket, de az evilági életünket is merjük rábízni a mi Atyánkra és engedjük, hogy a vezessen minket. Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Vélemény, hozzászólás?