„Amikor Kapernaumba értek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték: A ti mesteretek nem fizeti a két drahmát?… – De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted.” (Mt 17,24.27)
Olvasandó: Mt.17,24-27
Háború van a szomszédban és Istennek hála, meglepően sokan igyekeznek segíteni a menekülteken. Önzetlenül gyűjtik az adományokat és önkénteskedést is sokan vállalnak egyszeri felhívásra. Emberek lemondanak a javaik egy részéről pedig nem kötelező, mint a különféle adók: föld, épület, útadó, egészségügyi és társadalombiztosítás vagy akár egyházi adó, egyházi járulék befizetése évenként. Nem szeretjük a kötelezett és arányaiban meghatározott lemondásokat javainkból még akkor sem, ha tudjuk bárminek a fenntartásához és rendbetételéhez, működtetéséhez anyagi javakra, pénzre van szükség. Szeretjük megtartani azt, amiért verítékesen megdolgoztunk és szeretjük mi eldönteni mit és miért támogassunk, még akkor is, ha tudjuk akár az egyházainkról azt, hogy nem termelő intézmények, azaz non-profitok. Akkor is, ha tudjuk, hogy bármilyen közösséget, csoportot a tagjai tartják fenn. Sőt akkor is háborgunk, ha tudjuk a templomadóra Isten adott parancsot már Mózes idejében, ahogyan erről a mára kiírt igei üzenet is utal. Azt olvassuk a 2Móz.30-ban, hogy Istennek konkrét parancsa volt erről Mózesnek Izráel fiai részére. Fizesse meg ki-ki életének váltságát az Úrnak 20 esztendőtől fogva felfelé. Se gazdag ne adjon többet, se szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál a gyülekezet sátorának szolgálatára, azért, hogy csapás ne érje, „engesztelésül a ti lelketeknek.”
A mai igerész a templomadóról, Jézus Krisztusunknak viszonyulását tanítja mindehhez, akár egyházi, akár világi vonatkozásban. Ő az élet minden területén irányt mutatott a helyes magatartásra, hogy meg ne botránkoztasson az Isten törvényében. Jézus, Aki, mint Isten Fia minden lépésével betegeket gyógyított, szegényeken, rászorultakon segített, elesetteket támogatott még külön adót is fizetett, sőt még Péter helyett is, a tengerből megszerezve azt, nem 1 hanem 10-szer annyit, mint amit kértek.
Az egyetlen Úr és szabad, bűntelen ember közösséget vállalt az adósokkal és megfizeti adósságukat, a mienket. Aki hisz abban, hogy Jézus saját vérével fizetett érte, az szabad az adófizetésre: templomának, egyházának és a világnak is. Ha Ő életünkké vált és megszabadított bűneink adósságától, akkor mi egy olyan élettel tartozunk neki, amilyenre Ő példát mutatott nekünk. Tegyünk eleget minden követelménynek Istennel és emberrel szemben és életünk tele lesz áldásokkal!
Nagy Erika,
Sárközújlak