„Akkor ezt mondta Káleb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül.Otniél, Káleb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, így neki adta a lányát, Akszát feleségül. Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káleb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy? Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! Káleb pedig neki adta a Felső-forrásokat és az Alsó-forrásokat.” (Józsué 15, 16-19)
Káleb a Szentírás egyik pozitív szereplője, érdemes nekünk odafigyelni az ő alakjára. Igazából akkor válik számunkra figyelemre méltóvá, amikor a Kánaánt kikémlelő csapat között látjuk. E tizenkét tagú csoport egy negyven napos misszióból hazatérve számol be a látottakról és hallottakról. Sajnos tízen közülük demoralizáló beszámolót tartanak, ugyanis csak ketten vannak – Józsué és Káleb -, akik elfoglalhatónak tartják a földet. A kémek többsége realista, hisz emberileg valóban lehetetlen vállalkozásnak tűnk a honfoglalás, mert a kanaániták mindenféle szempontból fölényben vannak hozzájuk képes (létszám, jóval fejlettebb fegyverek stb.) Ám Józsuék sem idealisták, hanem valójában ők az igazi realisták, hisz nem feledkeznek meg arról, amit Isten ígért: nekik adja azt a földet. A teljes valóság ez: ami az embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Lehetetlen helyzetekben számoljunk csak bátran Istennel, nem fogunk csalódni, az biztos.
Káleb kezdi birtokba venni azt, amit Isten ígért neki, de nem pottyan csak úgy az ölébe semmi, meg kell küzdenie érte! Ő hajlandó is meghozni ezért minden áldozatot. Tisztában van vele, hogy az Isten ígéretének a beteljesedésében neki is része van. Isten úgy akar megáldani minket, hogy abban nekünk is meg legyen a magunk része, és ezt nem spórolhatjuk meg. Ő megad nekünk mindent, amire testünknek-lelkünknek szüksége van, de minket is fel akar használni terve megvalósításában. Így válunk mi az Ő munkatársaivá.
Káleb józan és bölcs gondolkozása is lenyűgöző. Idős ember már, amikor örökségét kezdi megszerezni, bár nagyon jó erőnek örvend, de mégis tisztában van a korlátaival. Hite nem vakhit, használja az eszét is, tudja, segítségre van szüksége Kirjat-Széfer bevételénél. Otniélnek sikerül elfoglalni ezt a várost, amiért Káleb feleségül adja hozzá leányát, Akszát. A hit nem kapcsolja ki a józan mérlegelést, ez nem az a helyzet, ami a kémeknél volt. Káleb tudja, minden segítség az Úrtól van, de tisztán látja az emberi korlátait és azt is, hogy nem kell a hőst játszania, hogy ő majd mindent megold egyedül. A hívő ember tud segítséget kérni és abban is Isten gondoskodását véli felfedezni. Ehhez igaz hit kell, bölcs mérlegelés és józanság szükséges. És még valami: az ilyen ember az Istentől kapott ajándékokat nem akarja magának megtartani, szívesen megosztja másokkal, mert sohasem az ajándék a lényeg, hanem az Ajándékozó! Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos