“Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8,23-27)
A természet Ura áll előttünk, aki nemcsak különböző betegségek fölötti hatalmát mutatja meg, hanem azt is láthatjuk, hogy a kezében tartja az egész világot. Néki adatott minden hatalom! Mi tudjuk ezt? Vagy csak a körülöttünk zajló eseményekre figyelünk, mint a tanítványok? Jézus azt mondta, hogy Őt követni nem egyszerű, így a vele való utunk sem mindig csendes, de biztos, hogy együtt célba érünk, és átjutunk a túlsó partra. A tanítványok áldásos napját vihar követte, amely elnyeléssel fenyegette őket, hiszen a hajó megtelt vízzel. Olykor az életünk is ilyen: figyelünk a világ külső körülményeire, beengedjük annak kísérétését, és amikor már lelkünkben túl sok a teher (belső hullám), akkor szaladunk Jézushoz. Ő megmutatja, hogy az utolsó percben sem késő, de ne fájjon, ha közben megdorgál: Miért félsz, te kicsinyhitű? Jézus lecsendesíti a szívet, lecsendesíti a körülöttünk háborgó tengert, ezért nem kell félnünk a viharoktól, mert életünk hajójában jelen van. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek