„És odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” (Máté 8.2)
Olvasandó: Máté 8,1-13
Csak egészség legyen, a többi nem számít! – ismételjük közhelyszerűen, de az egészséget csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha a hiányát tapasztaljuk. A beteg ember sokszor magára marad, mert nem értik, miért nem szedi össze magát, miért nem kerekedik felül betegségén. Az ilyen embert könnyebb leírni, kizárni a közösségből, mert a beteg ember nem is számít. Akin úrrá lesz a betegség, az nem tud dolgozni, pénzt keresni, teherré lesz.
Jézus együttérzően közösséget vállal a leprás emberrel. A kiszolgáltatottság, az elhagyatottság viszi a beteg embert az Áldott Orvos elé, mert itt már nincs emberi segítség. A csoda abban van, hogy elismeri: Jézus kezében van az élete, az Övé minden hatalom. Csak így lehet őszintén, alázattal leborulni, és nem másokra mutatni a kialakult állapotért. A csoda maga az, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben is az Úrra bízta helyzetét.
Ha akarod megtisztíthatsz engem. Nem követelőzik, nem ragaszkodik önző akaratához. Az Úrra bízza, hogy lesz-e megoldás. Legyen meg a te akaratod – hangzott korábban a hegyen, és a beteg most válaszol: „ha akarod”. Nem írja elő Jézusnak mit kellene tegyen, nem követelőzik rossz gyerek módjára, nem hivalkodik, hanem példát adóan leborul az Úr előtt. A gyógyulás a tisztulással kezdődik, még akkor is, ha testi, fizikai értelemben nem lenne teljes gyógyulás, de Jézussal együtt bűntől tisztán, szabadon az örök életre gyógyulunk. Jézus válasza ma is ismerősen hangzik: Akarom, hogy megtisztulj. Együttérzően közösséget vállal velünk, hogy ebben megmaradjunk örökké, mert most ez az, ami igazán számít! Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa