„Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve kiválogatják a javát edényekbe, a hasznavehetetlent pedig kidobják.” (Máté 13, 47-48)
A populáris keresztyénség olcsó kegyelem tana azt képzeli, hogy a mennyek országa mindenkié. Nekik nem kell olyan Isten, aki kirekesztő, aki különbséget tesz az emberek között, aki nem fogad el mindenkit úgy, ahogy van. Értem én, hogy egy cukormázas istenkép könnyen belefér a többség életébe, de ez egyáltalán nem igeszerű. Jézus fenti példázata a mennyek országáról pont azt üzeni, hogy nem részesül mindenki ugyanolyan elbánásban. A hálóban talált halak java a helyére kerül, a hasznavehetetleneket pedig kidobják.
Isten most még valóban nem kirekesztő, hisz a kegyelemben mindenkinek helye van. A mennyek országában pedig mindenkinek helye lehet. Ezt az evangéliumi üzenetet is meg kell hallanunk ebben az igében. Jézus figyelmeztetése nem azért van megírva a Bibliában, hogy pánikot keltsen, vagy fenyegetőzzön. Nem is az a célja a Megváltónak, hogy görcsös feszültségben tartsa az övéit, elvéve ezzel minden örömöt. Ez a példázat valójában olyan intelem, amely változásra buzdít. Most még van lehetőség a változásra. Egyelőre még rajtunk áll, hogy az ítéletkor az igazak vagy a gonoszok közé számláltatunk. Isten oldaláról minden készen van ahhoz, hogy az Ő gyermekei legyünk. A mi részünkről viszont nekünk kell késznek lennünk arra, hogy hívő szívvel elfogadjuk Jézus megváltását, és ezért hálából Istennek tetsző életet éljünk. Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti